borjour

Most negyedik alkalommal járok Koppenhágában, az itt élő húgomat, Zsuzsit jöttünk látogatni. Nem csak látogatni, ünnepelni, hiszen befejezte a Dán Műszaki Egyetemet és szuper állást szerzett… Hát ez elég indok, hogy négy napig gasztro túrával jutalmazzuk Őt és magunkat! A ferihegyi reptéren (Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) kötelező a vásárlás, listával érkezünk: Unicum, pálinka, Pick szalámi…

Egy könnyű ebéddel kezdtük a napot egy tündéri kis bisztróban (Bliss Restaurant, Kompagnistraede 2.), ahol mit ajánlanak? A dánok nemzeti eledelét, Smørrebrød-ot, azaz a vajas kenyeret. Ezen először mosolygok, aztán egy “dán tálat” kérek, amin ragaszkodok, hogy legyen az említett vajas kenyérből is. Májfelfújt, helyi túróval töltött kapros lazac falatka, ecetes hagymás ruszli, sajtok, friss saláta tormás öntettel és a vajas kenyér. Az ízek harmonizáltak, a kenyér friss és ropogós, a vaj krémes és bársonyos, jó választás volt. Álmosság ellen legjobb a friss levegő, így egy kis séta és egy jó kávé mellett döntöttünk. Zsuzsi meglepetése egy jazz koncerttel egybekötött hajókirándulás volt… napsütés, vidám jazz, igazán szuper vasárnap délutáni program!

Vacsorázni Christianiaba mentünk… egy nagy kapu jelzi, hogy “külön” világba érkeztünk, ez egy igazi hippy negyed. Nagy vas hordókban ég a tűz, falfirkák, távolból morajló zene, sötét árnyak, picit félelmetes… egy hatalmas raszta hajkoronával rendelkező hölgy segít bennünket útba és megmutatja, hogy már itt is az étterem, ahova foglalásunk volt (Spiseloppen, Christiania). Modern festmények a falon, kényelmes fa székek és asztalok, sok-sok gyertya… elsőre szimpatikus a hely. Napi étlap van, minden nap friss alapanyagokból főznek: egy féle leves, négy féle hús, hal, vegetáriánus étel, saláták és desszert, kitűnő borlappal. Hatan vagyunk, mindenki húsra vágyik, így végig is esszük a sort: bárány kotlett, rákkal töltött kakas mell, szarvas filé, marha steak “kenyér ágyon”. Életem legjobb steak-jét itt ettem! A vacsorához 2008-as argentin Pinot Noir-t, 2007-es dél-afrikai Shirazt kortyoltunk.

A másnapi ebédet a belváros egy eldugott, turistáktól mentes kis utcájában található dán kocsmában (Café Halvvejen, Krystalgade 11.) fogyasztottuk el. A tulajdonos maga a felszolgáló, elmesélte, hogy 30 évvel ezelőtt nyitotta ezt a kis helyet, ahol öt asztalnál maximum 20 ember tud helyet foglalni – minden nap ebédet és vacsorát kínálnak, helyi sörök kíséretében. Igazi családi vállalkozás, Anyuka a konyhában, a lányuk pedig este tartja a frontot az üzletben a vendégek között. Dán szendvicseket választottunk és hogy jobban csússzon, házi sört kértünk mellé.

A vacsora helyszínéül egy hajó étteremet (Restaurant Viva, Langebrogade Kaj 570) választottunk -Dining Guide ajánlások a bejárati ajtón – letisztult, minimalista stílus. A pincér nagyon kedvesen tudtunkra adta, hogy az étlap egy része nem elérhető – nagy kerek szemekkel kérdeztük, hogy akkor mi van? Egy galamb, egy hal, nagyon sok rák és szarvas. Hmmm, érdekes! Talán ekkor kellett volna felállni, de most kezdtünk csak kíváncsiak lenni. A borlap is bonyodalmakat okozott, végül egy 2009-es francia Viognier, majd egy 2008-as kaliforniai Pinot Noir került asztalunkra. Az asztalon friss kalács és dán vaj, igazi kalóriabomba, de nem lehet nem megkóstolni. Minden parányi és nagyon ízletes, végül nem bántuk meg, hogy betértünk.

Kedden az újonnan nyílt Bock Bisztróban (igen-igen, Bock Bisztró nyílt Koppenhágában!) terveztünk ebédelni, de ez pont szünnap az étteremben, így most elmaradt a látogatás. Nem baj, ez jó indok a koppenhágai visszatérésre! Végül Christianiában ebédeltünk (Café Oven Vande, Overgaden Ovenvandet 44.): frissen facsart narancslé, saláta, tejes kávé, ez a napos oldal. Lassan készülődnünk kell a délutáni diplomaosztó ünnepségre...

Vacsorázni “A Pici Patika” (Det lille Apotek) nevű helyre mentünk. A legtöbb blog és fórum ezt az éttermet ajánlja a Koppenhágába látogatóknak – és nem csak turistáknak. A személyzet udvarias, de lassú és meglepő módon nincsenek tisztában az étlap tartalmával. A borlap korrekt, igényesen válogatott gyűjtemény, mégis más évjáratot kapunk a rendelt borból… Francia borokat ittunk, Chablis-t az előételhez (rákkoktél), majd vöröset a lávakövön sült marha steakhez (az étlapon: stone beef). A tűzforró lávakövön mindenki maga sütögeti vacsoráját, én picit véresen rózsaszínre sütve szeretem…

A gasztro túránkat Crémant-tal és Cava-val, sok nevetéssel és családi sztorikkal koronáztuk meg! Mesés pár nap volt, vigyázz Koppenhága, visszajövünk!

Csetvei Krisztina

A kóstolt borok:

Saurus, Pinot Noir, Patagonia, Argentína, 2008, 255 dkk

Domaine Jean Collet, Chablis, France, 2009, 295 dkk

Heartland, Stickleback reserve, South Australia, 2009, 295 dkk

La Forge Estate, Viognier reserve, France, 2009, 325 dkk

Hahn, Pinot Noir, Monterey, USA, 2008, 360 dkk

Chateau Le Croix Bonnelle, Saint-Emilion Grand Cru, France, 2006, 365 dkk

Stony Brook, Shiraz, South Africa, 2007, 375 dkk

Egy kedves ismerősöm, barátom (Bóni László, DiBonis Borászat) hívott a minap telefonon, hogy pálinkafőzési szemináriumot tartanak, szeretettel várnak tanulni és kóstolni. Megköszöntem a meghívást és gyorsan igent mondtam, ott a helyem. Pár nap múlva már az autóban ültem és az M5-ös autópályán robogva azon gondolkodtam, hogy mennyire nincsenek ebben az országban távolságok és Budapest-Szabadka is csak 186 km - alig két óra autóval. Csak határ ne lenne! Tudásra éhezve, (pálinkára szomjazva) szerencsésen megérkeztem. - A cikk erejéig engedjétek meg kedves Olvasóim, hogy “hatátok nélkül” hívhassam e nemes szabadkai nedüt pálinkának!

Az oktatáson a szabadkai borbarátok köre, a zentai pálinkakóstoló társaság, borászok és pálinkafőző mesterek vettek részt. A szakmai előadást követően “gyakorlat” következett. Részfolyamatokon keresztül megnézhettük, hogy hogy lesz a sárgabarackból isteni gyümölcs pálinka, mikor és hogy kell szárazjeget használni, az elő-, közép- és utópárlatot hol kell elválasztani, hogy a legtöbb íz és aroma maradjon nedünkben. Komoly kísérletezés, sok éves szakmai tapasztalat, szenvedély, tisztelet, elhivatottság – ez az, ami benne van minden palack DiBonis-ban – legyen az pálinka vagy bor. Pálinkakóstolóval és egy kitűnő csevap ebéddel zártuk az oktatási napot. Kóstolhattunk alma, őszibarack, meggy, cseresznye, kajszi, birsalma, birskörte, vilmoskörte, szilva - és még sok-sok kiváló - pálinkát. Hogy melyik volt a kedvencem? Nehéz kérdés… Nálam most a birsalma és a vilmoskörte nyerte el a champion díjat. Délután volt egy kis szabadidőm, így körbenéztem Palicson – nosztalgiáztam. Gyönyörű régi épületek, az állatkert, a palicsi tó, a halászcsárda várt rám – itt mindennek története van, mindenhez fűz egy kis emlék. Öregszem?!

Az esti program a DiBonis szőlőbirtokon folytatódott. Bejártuk az új telepítéseket, megnéztük hogy hogy növekednek a szőlő fürtök (Shiraz, Cabernet Franc, Merlot, Pinot Noir), hogy szállnak a fácánok a naplementében, mennyit növekedett a lila akác a kilátó mellett. Ez az igazi boldogság! Ezt nehéz leírni, mindenkit csak rábeszélni tudok, hogy kerekedjen fel és látogasson Szabadkára, kóstoljon a DiBonis birtokon, vizibiciklizzen a palicsi tavon és egyen egy hatalmas burekot. ..és a nap még nem ért véget számunkra. Egy nagyon finom szerb vacsorát követően borkóstolóval folytattuk. Én a 2010-es borokra voltam nagyon kíváncsi, tartályból és hordóból is kóstoltunk: Sauvignon Blanc, Chardonnay, Muscat, majd korábbi évjáratokból vöröseket Pinot Noir ’09, Cabernet Franc ’09, ’07, Merlot ’08, Shiraz cuvée ’07. A Shiraz cuvée a kedvencem, érett meggy, mosolygós szilva, finom édes fűszerek, elegancia.. A tartály és hordó, az amerikai és magyar tölgy, a fajélesztő és a vadélesztő közti különbség és még sok-sok izgalmas kombináció kóstolására volt lehetőségem. Sokat tanultam. A kedves vendéglátást, a tanulási lehetőséget és a szép napot ezúton szeretném megköszönni!
san itthon is!)

Csetvei Krisztina

DiBonis Borászat DiShiraz cuvée, Szabadka, 2007 (Szerbia, hamarosan itthon is!)

Megszületett... a fejemben már réges-régen! Először csak a név: nap-hold-csillag, napholdcsillag, úgy éreztem hogy ez igazán én vagyok és az enyém az egész világegyetem... aztán rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a világról, pláne a világegyetemről, de a “napholdcsillag” csak ért, érlelődött és szép lassan palack formát öltött (gyönyörű borral kecses testében)!

Folyton ezen járt a fejem... hogy vajon hány hónapot tölt majd hordóban, melyik évjáratban rukkol elő, milyen szőlőfajták házasítása lesz, mint amikor kislány koromban arról álmodtam, hogy egyszer anya leszek és kisbabám lesz. Izgatottan vártam a napot!

2010. november 18-án a nap (alis Chardonnay), a hold (alis Pinot Gris) és a csillag (alis Ezerjó) házasságot kötöttek Móron, a Hársfa utca 10.  szám alatt (a Maurus Pincében) egy gyönyörű 500l-es tölgyfa hordóban és így már itt, együtt folytatták tovább gyönyörű, kalandos életüket!

A napholdcsillag házasítását komoly kísérletezés előzte meg – fontos a jól megválasztott arány - ezért házasítottam kicsiben, kóstolgattam, próbáltam elképzelni hogy milyen lesz majd. Szomszédom, Ákos (ifj. Kamocsay Ákos, borász) szabad kezet adott, majd egymástól függetlenül ugyan azt a mintát választottuk ki. A bort összefejtettük és a hordóra, csak annyit írtam: napholdcsillag 2010, P.S. I love You. A szavaknak ereje van, a leírt szónak különösen és ezt a bor megérzi.

Spontán almasav bomlás indult be, aminek köszönhetően kellemes vajas, mogyorós, telt ízeket kapott a bor. Végig finom seprőn tartottuk. Hetente kóstolgatva azt tapasztaltuk, hogy hol a chardonnay, hol az ezerjó, hol a szürkebarát fajtajegyei domborodtak ki a borból… néha elkeseredtem, mert teljesen laposnak éreztem, máskor pedig gyönyörű, komplex formáját hozta. Hogy milyen is lesz?, remélem harmonikus, mosolygós, szeretni való – de ezt mindenki majd maga döntse el.

A héten átfejtjük (de még nem szűrjük) és egy 5hl-es rozsdamentes acéltartályban érlelődik majd tovább, várva hogy mikor kerül palackba. Azt már én is várom! Izgalmas feladat ez és titkon örülök is, hogy nem egy jó évjáratból lesz az első borom – melyhez nagyon sok segítséget kaptam! Hamarosan már a Csetvei Pincében kóstolhatjátok…

Csetvei Pincészet napholdcsillag, Mór, 2010, hamarosan!

Csetvei Krisztina

Csetvei Krisztina vagyok és 1983. január 8-án láttam napvilágot egy Szabadkához közeli kisvárosban (Bácstopolyán). Gyermekkoromat már Budapesten töltöttem, majd tízenévesen családommal (Anya-Apa-Tesó és Néró, a kutya családtag) Szentendrére költöztünk – aztán jött a gimi, egyetem (BME-GTK), gyakornoki munka, munka-munka, magybetűs ÉLET és ismét Budapesten találtam magam.

Nálunk nem volt kérdés, hogy a Műszaki Egyetemen tanulok tovább, az is biztos volt, hogy inkább a gazdasági tárgyak, marketing és menedzsment, ami érdekelnek... (nem igazán a hálózatok és rendszerek vagy vegyipari műveletek című kiváló tantárgyak). Negyedévesen projekt feladatot kaptunk (mely már a diplomamunkára való felkészülésünket segítette) – ekkor riadt nagy szemekkel állhattam otthon, mert Édesanyám egyik legjobb barátnője segített másnap utat mutatni.. Szeretem a borokat? – kérdezték félve. A válasz egyértelmű volt számomra. Szeretem a jó bort, az embereket, szeretek tanulni és így jelentkeztem marketing gyakornoknak az akkor nemrégen induló és épülő-szépülő Béres Szőlőbirtok és Pincészethez. Orbán Gergely értékesítési vezető (jelenleg Borbán Pincészet) kezei alá kerültem és csak figyeltem, tanultam, igyekeztem.. aztán karácsonyi ajándékként egy WSET alapfokú tanfolyamot kaptam a Béres családtól a Mészáros Gabriella és Rohály Gábor vezette Borkollégiumba. (Ekkor 2006-ot írtunk.) Én voltam a legboldogabb, legbüszkébb és leg-leg-leg! Sikeresen elvégeztem a tanfolyamot, majd elkezdtem otthon bort kóstolni, szép címkéket gyűjteni (utólag ezeken a címkéken nagyokat mosolygok…), az étel-bor párosításokra oda figyelni.

Az élet kiszámíthatatlan és három év kitérő következett. Egy nagyvállalat marketing osztályára kerültem, egy hatalmas, idegen világba, ahol helyt akartam állni és úgy érzem sikerült is. Rengeteget tanultam, sok jó barátot szereztem, elvégeztem a BME MBA posztgraduális képzését. Szabadidőmben pedig borkóstolókra jártam..

2009. tavaszán Édesapám barátja (Bóni László, DiBonis Borászat) jelentkezett nálunk telefonon, hogy ha van kedvünk látogassuk meg a HunDeszt díjátadó ünnepségen, ugyanis nagyon jók a pálinkái (gyümölcs párlatai) és örülne ha megmutathatná nekünk, mert mi értékelni fogjuk… Ott voltunk, kóstoltunk, én arra gondoltam, hogy ez művészet és én is részese szeretnék lenni ennek a csodának! Pár hét múlva már a szabadkai birtokon ismerkedtem a borokkal és párlatokkal.. azt éreztem megint, mint amikor a Béres borok között voltam, hogy ez az amit igazán szeretnék csinálni. Egy borkóstolót követő hosszú beszélgetés alkalmával kaptam egy fénymásolt papírt.. amit csaknem minden este lefekvés előtt elolvastam.

            "Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan

            elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is

            kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok,

            hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai,

            vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról..." (Márai Sándor)

..és az álmok valóra válnak! - Idén elvégeztem a WSET felsőfokú tanfolyamát, Londonban a világ egyik legnagyobb borversenyén az International Wine Challenge-n kóstolhattam és bírálhattam, mint segédbíráló (associate), -sajnos csak egy nagyon rövid ideig- a Rádió Café Borjour bormagazinját vezethettem Nagy Sebestyén társaságában… és nem utolsó sorban pince tulajdonos lettem és májusban elkezdtük Családommal a Csetvei Pince  “felépítését” a gyönyörű móri borvidéken! Most pedig az első saját szüretemre készülök és nagyon sok szép bort szeretnénk készíteni Nektek, kedves Olvasók!

Csetvei Pincészet, Mór

Csetvei Krisztina