borjour

Olcsó poénkodásra ad lehetőséget az Éves Magyar Rosé Mustra neve – az egyik legolcsóbbat maga Zilai Zoltán sütötte el a katalógus beköszöntőjében, miszerint "Rosalia – Bárhol, bármikor, bárkivel..." , - de tény, hogy könnyen megjegyezhető. Ami nem utolsó szempont, ha látogatót szeretnének egy olyan időszakban, amikor annyi a borfesztivál és kóstoló, hogy ember legyen a talpán, aki legalább a jobbakra eljut. Rozéfesztivált hűvösben viszont öngyilkosság szervezni, úgyhogy marad a valahogy kilógás a sorból. Akár hülyenévvel is.

Nos, én azért mentem éppen oda, mert az volt közel. Reggel megcsináltam az ebédet, a családot elindítottam valami tömegrendezvényre, ahol egyenruhás rézfúvósok is találhatók (igen, a kétévesek ízlése igen tragikus tud lenni), aztán lecsattogtam a Larus rendezvényközpontba, ahol becsületükre legyen mondva, majdnem az összes kiállító jelen volt délelőtt fél 11-kor, - igaz, kicsit csodálkozva néztek rám, mint egyetlen kívülállóra.

Mivel szombat délelőtt tökegyedül nem szándékoztam mosolygósra kóstolni magam, ezért az akkurát pléhbögrémmel érkeztem, így az 57 tételből másfél óra alatt huszonkettőt tudtam megkóstolni. És nagyjából a negyede tetszett is, annyira, hogy még most, a varázs elmúltával is vásárolnék belőlük. Tockosért kiáltó sznobériának tűnhetnek ezek az arányok, de ez az én tapasztalataim alapján nagyon-nagyon jó: ha minden borfesztiválon olyan lenne a felhozatal, hogy minden negyedik bort szeretném, akkor sokkal szebb lenne a világ.

Címszavakban ezekért lelkesedtem:

- Borbély Badacsonyi Pinot Noir Rosé „Kinnagangon”, Badacsony, 2011: epres, légies, szépséges, nagyon tiszta. Mármint nem szimplán a bor, mert az a minimum, hanem az összhatása. Kaja nélkül, párás szemekkel. És adassék meg, hogy egyszer halljam a nevét egy angol szájából.

-  Bujdosó Rosecco, Dél-Balaton, 2011: (pinot noir és cabernet sauvignon gyöngyözőbor) Mint a robbanóscukorka, nem lehet abbahagyni tőle a vigyorgást. És még szép is: tengerészcsíkos és szalag van a nyakában. Bedőlsz neki.

-  Etyeki Kúria Rosé, Etyek, 2011: kicsit sötétebb az átlagnál, robbanóan gyümölcsös, az etyeki kúriás pinot-ok minden varázslatával és eleganciájával. A pincénél a szezon kezdetére elfogyott.

-  Gajdos Egri Kékfrankos Rosé, Eger, 2011: nagyon gyümölcsös, nagyon jó savakkal, nagyon magas alkohollal, ami nem lóg ki a nagy test mögül. Minden a helyén van, csak nagyon fel van tekerve a volume. Nagyothallóknak is.

- Gál Kékfrankos Rosé, Szigetcsép,  2011: az etalon. Illatos, de nem parfümös, rengeteggyümölcsös, de nem annyira, hogy eltelítsen, elképesztően jóivású bor. Kartonszámra.

-  Kovács Nimród Egri Rosé, Eger, 2011: olyan málnaszörpi, ami kiteszi, amije van, megrázza, aztán leüt vele. 13%vol alkohol, és még 7,5 g cukor(!), ráadásul a címkéje is flitteres: velejéig diszkórozé. Nem az én stílusom, de van az a lelkiállapot, nagyon is.

Voltak sillerek is, legközelebb azokról mesélek. 

*(egy erős testalkatú, 40-es hölgy vezette városi terepjáró rendszáma, ami örökre belémégett)

Megyeri Sára

A Sauvignon blanc-t úgy 5-6 évvel ezelőtt zártam kitörölhetetlenül a szívembe. Angliában voltam és ott élő ismerősömmel az egyik este elmentünk vacsorázni egy Londontól úgy 80-90 km-re fekvő faluba, méghozzá a „The Plough”, azaz Eke nevezetű étterembe. Kívülről vízi malom, belül viszont minimalista, modern dizájn és csúcsgasztronómia közeli állapotok. Nagyon tetszett! Olyan jó lenne itthon is egyre több ilyen helyet látni. Szóval itt a ház fehérbora történetesen Sauvignon blanc volt, méghozzá Új-Zélandról. Az megvan, amikor a ház borát kancsóban hozzák, az ember tölt magának, belekortyol, majd hosszasan keresi a szavakat, mert a meglepetés letaglózta? Na, hát itt ez volt. Amikor pár napja egy vendégségben a beszélgetés és a sajtok mellé – volt köztük juh és kecske is bőven – előkerült egy Etyeki Kúria Sauvignon blanc, reménykedtem, hátha újra átélem azt az érzést, mint annak idején Angliában. És majdnem! Harsány illatokkal – nekem leginkább bodzás, egreses, frissen vágott füves jegyek – markáns savakkal, valami elképesztően elegáns lecsengéssel találtam szemközt magam. Ráadásul kellően testes, ami, mint később megtudtam, az 50 %-os hordós erjesztésnek köszönhető leginkább. Ez a bor beszél. Nem egy nyelven, legalább hármon. És mindegyiken elég választékosan. Akár egy diplomata, akinek a megjelenése, a viselkedése és a modora is hibátlan. Úri bor, na. Illetve dehogy az, inkább amolyan világpolgár. Olyasvalaki, akit ha a régi reklám nyomán már nem szomjasan leszoviszörpöznénk, akkor is csak kacsintana egyet és azt mondaná: inkább gondold újra, és ha az segít, igyál még nyugodtan, én itt leszek. Mindezt egy olyan 2010-es évjáratból mondja, amiről lassan már a laikusok is tudják, hogy mindennek nevezhető, csak fáklyás menetnek nem. Szóval rendben van ez. Szívem szerint beajánlanám abba az Oxford környéki, falubeli Ekébe, hogy erre cseréljék le az új-zélandit, mert ez a funky, a másik már lejárt lemez. Arról nem is beszélve, hogy még az ára is rendben van.

Ördögh Bálint

Etyeki Kúria Sauvignon blanc, Etyek, 2010, 2400 Ft (Bortársaság)