Hát ha ilyen éve lesz a Borjournak, mint a pénteki évindító Klasszik volt, akkor kereshetünk egy jó kis EU-s pályázatot az automata beléptető rendszer kiépítésére. Csak nekem tűnt úgy, vagy tényleg ez volt a Borjourok történetének legütősebb és legnagyobb Klasszikusa?  Tökéletesen eltalált este volt ez, régi és új arcok, jókedvű kóstoló társaságok és egy igazán parádés borsor. Olyan mámoros kavalkád volt az egész.  Fruskás csábító fehérektől, vasmacsós vörösökön át az arisztokratikus fehérekig. Ráadásul a szakavatottabb kóstolni vágyók is örülhettek néhány remek iskolapéldának. Közben pedig valahogy hömpölygött az este, az alkohol/idő görbe nyílegyenest tartott a hypertérbre… legalábbis nekem. Így a nap vége kissé homályba vész, de azért igyekszem valamit visszaadni belőle. A borokra szerencsére még jól emlékszem.

Zenit szürkebarát házasítással indult az este az Anonym Pince (Etyek) nyitó tételével, aminél jobbat el se lehet képzelni egy könnyed ráhangolódáshoz. Így hát lett is belőle Egyből kettő.  Ez után külön kuriózum volt számomra a fehér Pinot-t kóstolni. A száraz, egyenes vonalú borok kedvelőinek a pincészet bármelyik borát érdemes volt kipróbálni.

A Borjourban az a jó, hogy nagy távolságokat tehetünk meg egy villanás alatt, így kettőt lépve rögtön a Mátrában találtam magam Babiczki Wine borokat kortyolgatva.  Lancelot hűen a nevéhez egy igazi lovag, így készségesen kóstoltatta az összes borát, azt hiszem ott kezdet a fent említett ominózus görbe komoly ívelésbe… Az Irsai Olivér illatával és simulós ízével nagyon komolyan elbűvölte a csajokat. Fiatal borászunk pedig tanulva a látottakból el is határozta hamar: ha fia lesz, csakis Olivér lehet. A Pinot Grigio is egész meggyőzőre sikerült, helyén volt benne minden, hozta az észak-olaszos karaktert és nem akart egy könnyű randibornál többnek látszani, olyan kerek egészben a helyén volt.

Az estém egyik kedvence a Gál Pincészet lett, egyszerűen sokkal megkapóbbak voltak a borok (Olaszrizling, Ezerjó, Cserszegi Fűszeres) mint amit egy ilyen területtől várnék. Illatos, zamatos, játékos, de mégis komolyan kell venni. Van bennük valami több. Persze aztán kiderült, hogy mészkő göbök bújnak meg az egyszerű talajban, úgyhogy várom jövőre azt a hordós rajnait…

A Szabó Pince Cirfandlija még szerencsére viszonylag korán került a kezembe, ritkán ihat itthon az ember ilyesmit. Sajnos a rajnai rizlingről lemaradtam. A száraz Furmint viszont a mandulás, hecsedlis naspolyával cukormentes, folyékony desszertnek is jó volt.

Szt. Benedek légyen áldott a száraz Hárslevelűjével. Ritkább stílusa a szőlőnek, kevésbé illatos, inkább súlyosabb fajta, szinte krémezi a poharat, nagyon szép egyensúlyban. Ásványos, gyümölcsös, furmintosan birses, diós – nagyon szép kihívás lenne egy fekete pohárban.  A Szent Tamás Furmint a színtiszta ásványos jegyek mellett fehérvirágos, mandulás, szinte picit marcipános jegyekkel hódít. Igazán komoly, érett bor. Megérdemli az est végi győzelmet. A Furmint és a Remete is meggyőző, külföldi kóstoló vendégünk már viszi is a névjegyet, mennének kóstolni hamar a pincébe.

Rohanok tovább, egyre nehezebb a helyzet, de épp marad még bennem erő tudatosan kóstolni a Dél Afrikai Chenin Blanc-t. Egyszerűen tökéletes, érezni benne azt a vulkanikus tufás remeket, amiért úgy odavagyok. Annyira jelen van ez a bor, vérré válnak a szép savai, és az alkohol is páratlanul illeszkedik a komplex összképbe. Közben mégis van benne valami játszi könnyedség. Szeretek nemet adni egy bornak: ő egy érett, gyönyörű, formás femina, boszorkányos bájjal. A vörösek is nagyon szépek a déltekéről, de a Chenin úgy elbűvölt, hogy másra alig emlékszem. A Shirazról meg jól lecsúsztam, azt mondták bánhatom...

Végül sikerül eljutnom a vörösekig is, a Bodor Pincészetnél kezdek, és kapok is néhány hamisítatlan Villányi tételt. A Merlot tetszik a legjobban, kellően lágy az állapotomhoz. A barna erdő talaj és a lösz hagyta eluralkodni a pirosbogyós jegyeket, de mégis van benne egy kis fás/fűszeres erő. A testéhez képest egész hosszan tart, baráti beszélgetések vidám kísérője. A Kékfrankos szintén nagyon tetszik, robosztusabb íz, az ánizsos jegyek mellett mézeskalács és fekete csoki illatok bújnak elő. Remek bor.

A Pastor Kadarka könnyed, hízelgő stílusával és a Frankos erejével igazán figyelemre méltó. Izgalmas, fiatal borok még, megkomolyodnak majd a palackban.

Már záróra felé közeledünk, a Prantner Borászatnál zárok, még épp jut valahonnan a Cuvéeből. Lenyűgöző bár még fiatal. Komplex ízvilág, alkotóelemeinek jellegzetes stílusát mind hozza, de hagyni kell még egy kis időt, hogy megmutassa magát.

Az eredményhirdetés nekem már a homályba vész, de érezni a levegőben, hogy ez egy remek este volt, egy fergeteges Borjour év méltó nyitánya. Innen már csak a hypertérugrás hajnali 4-es záróakkordjára emlékszem egy Budai szórakozóhelyről hazafelé a taxiban, talán táncoltunk is egy keveset. :-)

Az est Borászata a Szt. Benedek Pince és az est bora a Szt. tamás Furmint.
Második a Bodor Borászat Kékfrankosa.
Harmadik a Szent Benedek Birtok Furmintja.


Krasznai Zsófi


Cast in order of appearance:
Egyből kettő (zenit/szürkebarát házasítása – 2011); Anonym Pince (Etyek)
Szinkópa 2010 fehér pinot noir, Anonymus Pince (Etyek)
Mátrai Irsai Olivér 2010; Babiczki Wine (Mátra)
Mátrai Pinot Grigio 2010; Babiczki Wine (Mátra)
Olaszrizling 2011; Gál Szőlőbirtok és Pincészet (Szigetcsép)
Cirfandli 2011; Szabó Pince (Pécs)
Hárslevelű 2009, Szent Benedek Pincészet (Tokaj-hegyalja)
Furmint Szent Tamás dűlő 2008; Szent Benedek Pincészet (Tokaj-hegyalja)
Rudera Wines: The Tradisie 2009 (Chenin Blanc)
Merlot 2009; Bodor Borászat (Villány)
Kékfrankos 2009;Bodor Borászat (Villány)
Kadarka-Kékfrankos Siller 2011; Pastor Pince (Szekszárd)
Kékfrankos 2009; Pastor Pince (Szekszárd)
Cuveé 2009 (Cab. Sauv., Merlot, Kékrankos, Kadarka); Prattner Pince