Egy pár napos hír szerint dán tudósok egy olasz chardonnayt elemezve kutatták a borallergia okát, azaz azokat a borban lévő anyagokat, amelyekre világszerte mintegy félmilliárd ember érzékeny, és akik szénanáthás tüneteket produkálnak, ha bort isznak. El is tudtak különíteni 28 ún. glikoproteint, amelyek feltehetően felelősek lehetnek a prüszkölésért.  A kutatók remélik, ahogy ezzel segíthetnek olyan szőlőfajtákat nemesíteni és olyan borokat készíteni, amelyek nem okoznak majd allergiás tüneteket az arra érzékenyeknél. Igenám, de ezek a glikoproteinek egy része alapvetően kell a bor ízéhez, zamatához, viszont nem tudni, hogy pontosan melyek ezek a 28-ból,úgyhogy a kutatás még eltarthat egy darabig.

Ha valaki, hát én biztosan tűzzel-vassal hirdetem a borivást minden helyzetben, de azért ennek olvastán azért megakadt a torkomon a korty. Biztos, hogy a borallergiásoknak erőltetni kéne a borivást? Ha kivonunk a borból ezt-azt, attól még bor marad? Annyi jó dolog van a Földön, és ezek jelentős részében alkohol is van – nem érnék be inkább azokkal?

Tudom-tudom, még kész sincsen, és én már huhogok, meg különben is, mért sajnálom tőlük – de akkor is. Sokan kóstoltunk már alkoholmentes bort, amit nagy büszkén hozott valami jóakaró,hogy ezt aztán beteg, gyerek, beteggyerek is ihatja, de valljuk be férfiasan, mind hátborzongatóan rossz volt. Szerintem a beteggyerek igyon szőlőlevet, a bort pedig ne maceráljuk fölöslegesen – sőt,csak és kizárólag annyit nyúljunk hozzá,amennyit feltétlenül muszáj, aztán örüljünk neki, hogy élvezhetjük. Aki pedig nem élvezheti, az irigykedjen, de ne gyalázza meg.

Mit gondoltok, önző vagyok? A bor legyen mindenkié, tehát a borallergiásoké is vagy csak az igya,aki bírja?

Megyeri Sára