Már ötödik alkalommal indultam neki a nagy megmérettetésnek, mégis ugyanolyan izgalommal vártam, mint az elsőt. Megmérettetés ez, nem csak a boroknak, hanem nekem is, hiszen itt bizony mindenki vizsgázik.

Az International Wine Challenge London egy hatalmas „gépezet”, rengeteg szervezővel, rengeteg borbírával, és még annál is több borral. Kapott már kritikát arra vonatkozóan, hogy ilyen méretek, ilyen mennyiség mellett nem lehet igazán jól, objektíven kóstolni, de azt kell mondjam, nagyon jól működik az értékelés, minden bor kellő figyelmet kap a többszöri bírálat alatt.

A borok nevezése már januárban elindul. Fajtánként 79 font és négy palack minta az ára, hogy részese lehessen valaki az IWC-nek. Ez idén 12.000 különböző fajtát jelentett, ami gyors fejszámolással közel 300M Ft szervezési keretösszeget jelent az ötletgazdáknak, valamint közel 50.000 palack bor logisztikai feladatát. A borokat rendszerezik ország, szín, fajta, évjárat szerint, minden bor sorszámot kap és egy új hátcímkét, melyen a legfontosabb információk szerepelnek a beazonosításhoz. Minden palackot állványokra és hosszú „borutcákba” rendezve állítanak versenyre készen.

A verseny két héten keresztül zajlik, melyet kb 100 bíráló kóstol egy időben. Az első héten a borok előválogatása zajlik, melyen az összes bor lekóstolásra kerül és a bíráló egyetlen dolgot kell, hogy figyeljen és értékeljen: továbbjut a bor a második hétre vagy kiesik a versenyből. Bár a világ egyik elsőszámú borpiaca Nagy-Britannia, emiatt igen magas a minőségi elvárás, a feltett lécet a borok 30%-a nem ugorja át és kiesik.

A második hétre jutó több, mint 8000 bort már részletesebb értékelés alá veti a zsűri. A borokat természetesen „vakon” kóstoljuk, minden palackot kis zsákokba csomagolnak, teljesen leszedik a kapszulát, csavarzárat, hogy semmilyen jel ne árulkodjon a bor „kilétéről”. A palack nyakára egy számot lógatnak, mellyel azonosítani lehet. Maga a kóstolás rendszere is érdekes, mert sorozatokat kóstolunk, melyet mindig egy adott ország és annak egy bizonyos fajtája alkotja. A borsor mellé jön egy adatlap, amin lehet látni, hogy milyen ország melyik borvidékének melyik fajtájú és melyik évjáratú borait kóstoljuk. Igazából ez a dolog egy kritikus pont szerintem, mert bár az értékelés szempontjából fontos lehet, hogy milyen borokat kóstolunk, pont ez a tudat esetleg negatív vagy pozitív érzést társíthat fejben.

Befolyásolja ez a bírákat?

Hamarosan kiderül…

 

ifk Kamocsay Ákos