Amikor fiatal voltam és bohó, - a múlt század ’89 –e előtt - éppen nem volt, avagy nem éppen volt piacgazdaság szép honunkban. (Nem mintha érdekes lenne, de azt gondolom, talán most sem az van legalább is a szó klasszikus értelmében!) Tervgazdaság volt. Általában 5, néha 3 éves tervekkel, melyben központi-bizottságilag megtervezték, hogy miből gazdálkodjunk, kigazdálkodták, hogy mit tervezzünk - a mindenkori illetékesek - a kérdéses időszakban… Nem volt a polcokon ekkora borkínálat, akár tételszámot akár minőség figyelünk. Voltak VIN-ek, voltak ÁG- kés TSz-k. Voltak borászati nagyüzemek. Illetve csak azok voltak. Évjáratonként, párszáz féle bor jelenhetett meg a jelenlegi párezer helyett. Persze akkoriban az évjáratnak, fajtának kevesebb jelentőség adatott, mivel elsődlegesen nagy tételszámú típusborokat készítettek. Extenzív, mennyiségorientált termelés volt a jellemző, KGST „piac” és „erősített csemege”… De akkor is volt egy úgynevezett termékkosár, - bár annyira ezt akkoriban nem vizsgálgatták. A kenyér 3,60 a tej 5, a vaj 6,- a tejföl 12,-Ft volt éveken keresztül - legalábbis a tervgazdasági érában szocializálódott ifjú énem emlékei alapján. És akkor is lehetett bort venni. Lehetett például Debrői Hárslevelűt venni – egészen hasonló volt a címkéje a mostanihoz (félédes barnás levélke…), de persze általában nem volt debrői és nem volt hárslevelű származású. Piacos egyszerű típusbor volt 36-40 Ft között palackárral. Cirka10* annyiba került, mint 1kg kenyér. Manapság ennek a bornak korutódjait 4-500 forintért tehetjük magunkévá némely boltban, viszont a kenyér az sehol nem 40-50 Ft. Az archív termékkosár béli, alapvető élelmiszerre vetített pozíciós arány 10-ről 2-re csusszant, de úgy, hogy a borral versengő, iható, vagy annak tűnő fogyasztási cikkek, mint a sör, a tej, az üdítő nem vesztettek, - legalábbis annyit nem vesztettek pozíciójukból!!! Vajon hogy bukhatott ekkorát pár év és egy rendszerváltás alatt ez az Istenadta ősi szakma szép honunkban? (Rengeteg jó ötletem van, csak liba legyen elég… …és Neked?)