borjour

Egy pár napos hír szerint dán tudósok egy olasz chardonnayt elemezve kutatták a borallergia okát, azaz azokat a borban lévő anyagokat, amelyekre világszerte mintegy félmilliárd ember érzékeny, és akik szénanáthás tüneteket produkálnak, ha bort isznak. El is tudtak különíteni 28 ún. glikoproteint, amelyek feltehetően felelősek lehetnek a prüszkölésért.  A kutatók remélik, ahogy ezzel segíthetnek olyan szőlőfajtákat nemesíteni és olyan borokat készíteni, amelyek nem okoznak majd allergiás tüneteket az arra érzékenyeknél. Igenám, de ezek a glikoproteinek egy része alapvetően kell a bor ízéhez, zamatához, viszont nem tudni, hogy pontosan melyek ezek a 28-ból,úgyhogy a kutatás még eltarthat egy darabig.

Ha valaki, hát én biztosan tűzzel-vassal hirdetem a borivást minden helyzetben, de azért ennek olvastán azért megakadt a torkomon a korty. Biztos, hogy a borallergiásoknak erőltetni kéne a borivást? Ha kivonunk a borból ezt-azt, attól még bor marad? Annyi jó dolog van a Földön, és ezek jelentős részében alkohol is van – nem érnék be inkább azokkal?

Tudom-tudom, még kész sincsen, és én már huhogok, meg különben is, mért sajnálom tőlük – de akkor is. Sokan kóstoltunk már alkoholmentes bort, amit nagy büszkén hozott valami jóakaró,hogy ezt aztán beteg, gyerek, beteggyerek is ihatja, de valljuk be férfiasan, mind hátborzongatóan rossz volt. Szerintem a beteggyerek igyon szőlőlevet, a bort pedig ne maceráljuk fölöslegesen – sőt,csak és kizárólag annyit nyúljunk hozzá,amennyit feltétlenül muszáj, aztán örüljünk neki, hogy élvezhetjük. Aki pedig nem élvezheti, az irigykedjen, de ne gyalázza meg.

Mit gondoltok, önző vagyok? A bor legyen mindenkié, tehát a borallergiásoké is vagy csak az igya,aki bírja?

Megyeri Sára

Búcsúzáshoz minden körülmények között jól jön egy üveg bor - Ha már elköszönni nem jó, legalább a bor legyen az.  Ha túl szomorú az eset, működhet figyelemelterelőként- a bontás-töltés-kóstolás rituáléja átsegíthet a nehezén, de akkor is erősen ajánlott, ha esetleg túl feszélyezettek vagyunk, vagy ha egyszerűen unjuk a búcsúzkodást, de ezt nem  lenne illendő bevallani.  Mondjuk pályaudvari integetéshez nem ragaszkodnánk hozzá feltétlenül, de igazán súlyos esetben  tök mindegy, hogy mibe kapaszkodunk: borospalackba vagy vonatlépcsőbe, a büszkeségünknek úgyis annyi.

A közelmúlt két búcsúzkodós bora a véletlen borok kategóriájába tartozik: azért őket bontottuk ki, mert ők voltak kéznél.

Az elsőt egy rádió nem túl dicső végére nyitottuk: a Borjour eredetileg Késői Szüret néven futó rádióműsora több mint 5 évig szólt a radiocafén csütörtök esténként. Az adással nem volt semmi gond, imádtuk csinálni és rengetegen szerettek minket hallgatni vagy nálunk beszélni, de a rádió körül egyre rondább pletykák keringtek. Mígnem a vége az lett, hogy a radiocafé stábjának az értesítéstől számított 14 perce maradt elköszönni a hallgatóktól.
Hát erre a hírre naná, hogy inni kellett.
Hosszas válogatásra nem volt idő: a kamrában egy Maurus Rejtelem, régóta kívántam, de lelkiismereti okokból nem nyitottam ki (szülés, szoptatás, ilyesmik), úgyhogy gyorsan bedobtam a hűtőbe. Este az összes gyerek lefektetése után kitöltöttem egy pohárral és azt tudta, amit szerettem volna, hogy tudjon. Gazdag volt, de nem ült a nyakamra,(ld: „szép test”) elmulasztotta a gombócot a torkomból, nem pedig lemarta,(ld: „szép savak”), az újhordós érleléstől nekem mindig nosztalgikus hangulatom lesz - mármint valószínűleg a vaníliaillattól és persze csak akkor, ha nem lesz szálkás tőle a nyelvem -, ami rádiósiratáshoz épp passzol. A Rejtelemhez kell valami alkalom, hogy kinyissuk, mert nem az a locsolós fajta, de bármilyen alkalomhoz illik.

A másodikat egy lelépő jóbarát búcsúebédjén rendeltük. Az alkalom inkább édes, mint keserédes: a jóbarátnak jót hoz az életébe a külföldi munka, két év nem a világ és különben is, többet fogunk skype-on beszélni, mint eddig itthon személyesen, de mégis: nagyon messzire megy, nagyon sokáig nem látjuk, úgyhogy a „na csá!”-nak meg kell adni a módját. Hétköznap délben argentin steakhouse, vérző marhadarabok és persze malbec. A rendelés vicces: a barát próbált úgy csinálni, mintha nekünk is lenne beleszólásunk, ami persze röhögésbe fulladt. Ami pedig érkezett: Luigi Bosca Gala 1 Malbec Cuvée, amiben a malbecen túl petit verdot és tannat van (mind a három szőlőfajta, nem lóbetegség). A tannat hallatán előre készítettem az állkapcsomat a csócsálásra, de a bor meglepően gyümölcsös és könnyed volt– már amennyire telhet tőle. A steakeket elbírja a hátán, de mégsincs olyan benga teste, hogy inkább külön fogásnak érezzük. Ha egy kóbor hétköznap délben hirtelen dél-amerikai bort kell választanotok egy 3 centi vastag húsdarabhoz, ezt bátran ajánlom.

Megyeri Sára

Maurus Rejtelem, Mór, 2006. 2190 Ft  (monarchiaborok.hu)
Luigi Bosca Gala 1 Malbec Cuvée, Argentína,2007.  13900 Ft, (Pampas Argentin Steakhouse)

Most negyedik alkalommal járok Koppenhágában, az itt élő húgomat, Zsuzsit jöttünk látogatni. Nem csak látogatni, ünnepelni, hiszen befejezte a Dán Műszaki Egyetemet és szuper állást szerzett… Hát ez elég indok, hogy négy napig gasztro túrával jutalmazzuk Őt és magunkat! A ferihegyi reptéren (Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) kötelező a vásárlás, listával érkezünk: Unicum, pálinka, Pick szalámi…

Egy könnyű ebéddel kezdtük a napot egy tündéri kis bisztróban (Bliss Restaurant, Kompagnistraede 2.), ahol mit ajánlanak? A dánok nemzeti eledelét, Smørrebrød-ot, azaz a vajas kenyeret. Ezen először mosolygok, aztán egy “dán tálat” kérek, amin ragaszkodok, hogy legyen az említett vajas kenyérből is. Májfelfújt, helyi túróval töltött kapros lazac falatka, ecetes hagymás ruszli, sajtok, friss saláta tormás öntettel és a vajas kenyér. Az ízek harmonizáltak, a kenyér friss és ropogós, a vaj krémes és bársonyos, jó választás volt. Álmosság ellen legjobb a friss levegő, így egy kis séta és egy jó kávé mellett döntöttünk. Zsuzsi meglepetése egy jazz koncerttel egybekötött hajókirándulás volt… napsütés, vidám jazz, igazán szuper vasárnap délutáni program!

Vacsorázni Christianiaba mentünk… egy nagy kapu jelzi, hogy “külön” világba érkeztünk, ez egy igazi hippy negyed. Nagy vas hordókban ég a tűz, falfirkák, távolból morajló zene, sötét árnyak, picit félelmetes… egy hatalmas raszta hajkoronával rendelkező hölgy segít bennünket útba és megmutatja, hogy már itt is az étterem, ahova foglalásunk volt (Spiseloppen, Christiania). Modern festmények a falon, kényelmes fa székek és asztalok, sok-sok gyertya… elsőre szimpatikus a hely. Napi étlap van, minden nap friss alapanyagokból főznek: egy féle leves, négy féle hús, hal, vegetáriánus étel, saláták és desszert, kitűnő borlappal. Hatan vagyunk, mindenki húsra vágyik, így végig is esszük a sort: bárány kotlett, rákkal töltött kakas mell, szarvas filé, marha steak “kenyér ágyon”. Életem legjobb steak-jét itt ettem! A vacsorához 2008-as argentin Pinot Noir-t, 2007-es dél-afrikai Shirazt kortyoltunk.

A másnapi ebédet a belváros egy eldugott, turistáktól mentes kis utcájában található dán kocsmában (Café Halvvejen, Krystalgade 11.) fogyasztottuk el. A tulajdonos maga a felszolgáló, elmesélte, hogy 30 évvel ezelőtt nyitotta ezt a kis helyet, ahol öt asztalnál maximum 20 ember tud helyet foglalni – minden nap ebédet és vacsorát kínálnak, helyi sörök kíséretében. Igazi családi vállalkozás, Anyuka a konyhában, a lányuk pedig este tartja a frontot az üzletben a vendégek között. Dán szendvicseket választottunk és hogy jobban csússzon, házi sört kértünk mellé.

A vacsora helyszínéül egy hajó étteremet (Restaurant Viva, Langebrogade Kaj 570) választottunk -Dining Guide ajánlások a bejárati ajtón – letisztult, minimalista stílus. A pincér nagyon kedvesen tudtunkra adta, hogy az étlap egy része nem elérhető – nagy kerek szemekkel kérdeztük, hogy akkor mi van? Egy galamb, egy hal, nagyon sok rák és szarvas. Hmmm, érdekes! Talán ekkor kellett volna felállni, de most kezdtünk csak kíváncsiak lenni. A borlap is bonyodalmakat okozott, végül egy 2009-es francia Viognier, majd egy 2008-as kaliforniai Pinot Noir került asztalunkra. Az asztalon friss kalács és dán vaj, igazi kalóriabomba, de nem lehet nem megkóstolni. Minden parányi és nagyon ízletes, végül nem bántuk meg, hogy betértünk.

Kedden az újonnan nyílt Bock Bisztróban (igen-igen, Bock Bisztró nyílt Koppenhágában!) terveztünk ebédelni, de ez pont szünnap az étteremben, így most elmaradt a látogatás. Nem baj, ez jó indok a koppenhágai visszatérésre! Végül Christianiában ebédeltünk (Café Oven Vande, Overgaden Ovenvandet 44.): frissen facsart narancslé, saláta, tejes kávé, ez a napos oldal. Lassan készülődnünk kell a délutáni diplomaosztó ünnepségre...

Vacsorázni “A Pici Patika” (Det lille Apotek) nevű helyre mentünk. A legtöbb blog és fórum ezt az éttermet ajánlja a Koppenhágába látogatóknak – és nem csak turistáknak. A személyzet udvarias, de lassú és meglepő módon nincsenek tisztában az étlap tartalmával. A borlap korrekt, igényesen válogatott gyűjtemény, mégis más évjáratot kapunk a rendelt borból… Francia borokat ittunk, Chablis-t az előételhez (rákkoktél), majd vöröset a lávakövön sült marha steakhez (az étlapon: stone beef). A tűzforró lávakövön mindenki maga sütögeti vacsoráját, én picit véresen rózsaszínre sütve szeretem…

A gasztro túránkat Crémant-tal és Cava-val, sok nevetéssel és családi sztorikkal koronáztuk meg! Mesés pár nap volt, vigyázz Koppenhága, visszajövünk!

Csetvei Krisztina

A kóstolt borok:

Saurus, Pinot Noir, Patagonia, Argentína, 2008, 255 dkk

Domaine Jean Collet, Chablis, France, 2009, 295 dkk

Heartland, Stickleback reserve, South Australia, 2009, 295 dkk

La Forge Estate, Viognier reserve, France, 2009, 325 dkk

Hahn, Pinot Noir, Monterey, USA, 2008, 360 dkk

Chateau Le Croix Bonnelle, Saint-Emilion Grand Cru, France, 2006, 365 dkk

Stony Brook, Shiraz, South Africa, 2007, 375 dkk

Ha valami jó, az jó. Akkor bejön és kész, no comment. Júliusban bejött a Momentán és már sokkal előbb bejött St. Andi. Most szeptemberben a Borjour Extrán viszont egyszerre jött be mindkettő -  impro színház és bor. Vannak alkalmak, amik egyszerűségükben válnak felejthetetlenné. Ez pont ilyen volt. Színészek díszletek nélkül, a teret dugig betöltő jelenléttel és Lőrincz Gyuri a maga hegyvidéki, visszafogott borászeleganciájával és legendás boraival, egy hamisítatlan belvárosi pinceterem, apró színpadán. Színész- és  bortehetségek. Pompás. Nevettünk könnyeset, kóstoltunk Rozétól Örökké Napos Hangácsból Pinot Noirt Kadarkával Merengőn.

Nekem amúgy is ’szívemcsücske’ kóstoló volt ez, mert St. Andrea szeretette meg velem a vörösbort – na persze nem volt nehéz dolog a 2006-os Merengővel. Most sem okozott csalódást, mert tavasz óta nem kóstoltam ennyire jó borsort. A Rose gyümölcsös, friss és üde, a Napbor a 2010-es évjárat ellenére is illatos citrusokkal, gurulós barackkal, kevés zöldfűvel, ásványokkal és szép savakkal hódít. A Kadarka  füstös, dohány, bőr,  fűszer és földjegyek merev  tónusaiban lassan engedi meglátni a gyümölcsöt, ízében viszont már szépen jelen vannak a piros bogyós ízjegyek. Színe tündököl a színpadfényben. A Pinot kicsit gyümölcsösebb, mélyebb színárnyalattal, jól eltalált ásványos jegyekkel, Pinot-hoz illő tanninokkal mutatkozik be. A Hangács Bikavér nagy bor lett megint. Öblös, rusztikus, amit főleg a Kékfrankosnak köszönhet. Nagyon szép egyensúly, magasabb sav és alkohol kíséretében szeder, szilva, bors, szegfűszeg támad a pohárból. Záró bor a 2009-es Merengő. Nagyon vártam hátha megdönti nálam a 2006-os hegemóniáját a Bikavér Superiorok sorából. De ez most elmarad. Igaz ez még csak most jön ki, várok vele hátha kerekednek még a savak és az ízek, lesz alkalom még visszakóstolni. A feketebogyós gyümölcsök mellett, nagyon izgalmas fűszeres jegyek bontakoznak ki, hangsúlyos a bors és én még köményt is éreztem a fás jegyek mellett.

Az est borát most direkt a végére hagytam, mert a nagy Bikavéreket keményen lenyomta a szavazáskor az Örökké. Meggyőződésem, hogy egy borhoz sokat hozzátesz a hangulat és az élmény, így a legjobbkor kóstoljuk - nevetés közben - de valami azt súgja, hogy ezt a bort bármikor is kóstolom majd újra, épp így fog tündökölni. Egy szikrázó bölcsességgel megáldott lágyan aranyló Famme Fatale. Mandula, méz, egzotikus gyümölcsök, főleg ananász. Fűszere a vanília és egy csipetnyi fehérbors. Mindezt a Nagyeged tufás talajából, tűzhányók letűnt korát idéző ásványos jegyek fogják közre. Savak és alkohol pont középen, egyensúlyban ízzel és lélekkel. A korty a tudatalattimig hatolt. Még most is tudom milyen…tökéletes.

Krasznai Zsófi

Szereplők a kóstolás sorrendjében:

Rosé 2010 St. Andrea Pincészet, Eger
Napbor 2010 St. Andrea Pincészet, Eger
Örökké 2009 St. Andrea Pincészet, Eger
Kadarka 2009 St. Andrea Pincészet, Eger
Pinot Noir 2008 St. Andrea Pincészet, Eger
Hangács Egri Bikavér 2008 St. Andrea Pincészet, Eger
Merengő Bikavér 2009 St. Andrea Pincészet, Eger

www.standrea.hu

http://momentantarsulat.hu/impro/

A Borjour erre is jó. Kipróbálni valami olyat, ami egyébként meg se fordul a fejedben. Például bort kóstolni a Metro alagútban - de ez egy másik történet…

Kísérletezgető típus vagyok, de azt nem sejtettem, hogy valaha is ezt művelem majd egy igazi portóival, de hát egyszer élünk, a bor meg értünk van. Nagyon jó móka és nem az utolsó.

A recept:

Figyelem! Férfiaknak életveszélyes, megrázó élmény, ezért használat előtt kérdezze meg az úriember kezelő orvosát vagy gyógyszerészét…Nőknek bármilyen mennyiségben ajánlott.

Végy egy pohárka tiszta rozé portot, kóstold meg, ízlelgesd, majd dobj bele egy nagy jeget, kóstold meg így is, és  ízlelgesd tovább, majd egy hagyományos szódásüveg segítségével töltsd fel jól bubis vízzel. Jesszusom. Isteni... Érdekes, hogy mennyire más-más élmény jut ugyanabból a pohárból a három fázis alatt. Zseniális.

A kísérleti nyúl nem más, mint egy CALEM  Rose Port, Tannat szőlőből. A rozé port egyébként a portok legfiatalabb, "belépő" kategóriája. Alapszőlője általában a Tinta Roriz (Tempranillo), Touriga Nacional és Touriga Franca. A borunk vibráló rózsaszínű, friss, intenzív, illatában piros bogyós gyümölcsök és virágok dominálnak. Kóstoláskor gazdag, selymes és frissítő, cseresznye és málna ugrik ki ízéből, melyet remekül kiegészít egy cseppnyi édes méz. Harmonikus, parfümös lecsengéssel búcsúzik.

Ajánlom nektek csajbulikra, baráti-beszélgetős nyárestékre, de akár koktél-partikra is welcome drinknek. Több próbát is megér.

Krasznai Zsófi

Kóstolt tétel:  Rose Port  - (CALEM, Porto, Portugália, 3999 HUF), beszerezhető: ifdt.hu,http://origoborbar.hu/item/calem--rose-port