borjour

Igazi csajos-bájos, pink party kerekedett a nyári alkonyatban a Kopaszi-gát zöldjében. És voltak olyan édes srácok, akik még pink inget is vettek, csakhogy kaméleonként rejtőzködjenek a rózsaszínű élményben. Mi csajok meg csak élveztük a lemenő napot és a könnyed nyári borokat, pont úgy ahogy megérdemeljük. 

A nyárvégi Borjour Extra állomása nem más volt, mint a Fruska bisztró ahová az IFDT-vel közösen egy könnyed, csajos rozé estet álmodtunk és végül nem is akartunk felébredni. 

A Fruska pont egy ilyen hely, könnyű nyári kora esték ücsörgős, ciripelős, fecsegős találkozásainak törzshelye. Vidéki, ízléses lányszobák cukorillatú hangulatát idézi. Ez az a hely, ahol mi csajok otthon vagyunk, a srácok pedig kisfiús bájjal lelkesen foglalnak helyet... Beszélgetsz, kortyolsz, falatkázol és közben ringat a zene, meg a hely szelleme. A Duna alig pár lépésnyire lusta, késő esti hangulatban hömpölyög... repült az idő zárásig.

Ami pedig végképp felejthetetlenné tette az élményt, az az IFDT külön erre az estére válogatott  pink borsora. Csupa könnyed, nyári tétel, buborékos, ropogós, simulós és végül édes.  Nem mellesleg igazi utazásra hívó kóstoló sor, hiszen Olaszországtól, Spanyolországon át, az Andok lábáig vezet.

Az élményt az est bora, a VINA REQUINGUA Casa Santiago Cabernet Sauvignon Rosé koronázta meg, ami egészen Chiléig repített minket, Dél-Amerika varázslatos, indián gyümölcsös kertjeibe.

Sok tételt kóstoltunk, de vitathatatlanul ez az est gyümölcsbombája, rikítóan piros bogyós gyümölcsökkel, főleg érett szamóca és málna köszön vissza, a gömbölyű, telt ízekben. A márciusi szüretnek és gyors feldolgozást biztosító modern technikának köszönhetően a palackba préselték a lehető legtöbb gyümölcsöt, amik végig uralják a bort. Nehéz felfedezni a gyümölcsök mögött rejtőző komplex illatokat. De ha adunk egy pici időt, akkor megmutatja, hogy a friss gyümölcsözön elsőre meglepő, telt testessége honnan származik. Szívből ajánljuk, mert lehengerlő tétel, nem csak csajoknak…

Ez egy igazi késő nyári, vízparti este volt, amolyan fruskás, csalafinta, édesen csábító élmény, amit meg kell ismételnünk.

Krasznai Zsófi

Az Est bora: VINA REQUINGUA Casa Santiago Cabernet Sauvignon Rose (Chile, Curicó Valley 2010)

Kóstoltuk még:

Bisol Jeio Cuvée Rosé  , Spumante Rosè Brut (Merlot, Pinot Noir) - Conegliano-Valdobbiadene Prosecco

SUMARROCA Cava Brut Rose (Spanyolország, Penedés)

Murviedro Vega Libre Rosado (Spanyolország, Utiel-Requena 2007)

PIRINEOS Montesierra Rosado (Spanyolország, Somontano, 2010)

CALEM  Rose Port  - (Portugália, Porto)

Egész napos küzdés, két másfél éves gyerekkel, egyedül.

Apukájuk egész nap éséjjel ügyeletes a munkahelyén.

Gyors (?!) reggeli, majd piacozás iker babakocsival, és persze ikrekkel,  málhás lóként cipelem a málnát, tojást, karalábét. Mire elérjük a játszóteret, túl vagyunk két kiboruláson, mert a túró rudit otthon felejtettem. Ebéd nem ízlik nekik, töredék másodperc, és a földön landol. Délután gyerekprogram, kisállat simogatóból légvárba, onnan körhintázni, majd vacak műanyag halacskákat horgászunk egy lavórból plüssnyulakért. És a többi, és a többi… megkíméllek titeket a részletektől, már így is túl konkrét voltam.

Csak akartam, hogy azonosuljatok. Hiszen így átérzitek azt a gyomorból kezdődő, majd egésztestes eufóriát, amit akkor érzek, mikor az esti fürdetés alatt bevillan a gondolat, ha alszanak a kicsik, kipattintok egy üveg valamilyen bort, és kortyolgatni fogom a teraszon.

Ha máshogy nem, egyedül.

Nos, péntekeste van. A teraszon eszembe jutnak a régi gyilkos péntekek, mikor az éjszakát a lányokkal a nonstop boros polca előtt kezdtük. Ott semmi se számított, csak hogy azért ne a legalsó polcról válasszunk bort magunknak, mégis európai értelmiség vagyunk, de azért ne is legyen túl drága. Név, címke, felirat nem játszott, vagyis mégis, talán a címke. A tipográfiája és szín és/vagy témaválasztása. Tetszett például a Dorombor. A cica miatt, akinek a farka irreálisan hosszú. Később hasonlóan gondoltuk kedvesnek a St. Andrea-féle akutyafáját elnevezésű csodát. Micsoda röhej, hogy a péntek estékről már nem jut eszembe egy éjjel-nappali címe sem. Egész véletlenül az sem izgat már, milyen hangzatos nevet festenek a palackra. Jó, ha izgibb, mint a pincészet neve, de nem baj, ha nincs túlcicomázva, cicamázva.

Vissza hát a teraszomra, más is változott, két gyerekkel több vagyok, ritkábbak a borozgatásra szánt esték. Épp ezért ma fölemelem a kezem, és választok egy magas polcos italt. Édes hármas, Homonna pincészet, 2008. Húú, édes, bizsergős, desszert után kéne inni. Ahh, jó lesz vele egy kis sajt is, de még mennyire jó!

Homonna Attilát saját birtokán látogattuk meg néhány éve, mikor Erdőbényén hétvégéztünk. Hirtelen ötlettől vezérelve bekopogtunk hozzá, gumicsizmában nyitott ajtót, épp a pincéjében dolgozott. Borzasztó kedvesen fogadott minket, ismeretleneket, és friss, még nem palackozott borát kóstoltatta velünk. Azóta kedvelem őt és műveit.

Sajttál, plusz Édes hármas, tökéletes duó egy magányos pénteken. Így ülünk itt, zavaromban nem is tudom hányan is.

 Veress Dóra