borjour

Már megint ott tartottam, hogy arról lesz poszt egy borblogon, hogy milyen melegem van. És hogy ilyen állapotok között még inni sem tudok rendesen, nemhogy írni róla. És különben is – erre föl szembe jött a Mátra.

Egy másik vallomás: én sokáig nem értettem, mi ez a hype a Mátra körül: gombázóterepnek szinte álom, de bor szempontból, hát izé. Talán az ottani borászokat és az elhivatottságukat jobban szeretjük, mint a boraikat. Van egy-két kedvenc persze, de akkor sem jut eszembe ezt nyitni este, hiába döngicsél mindenhonnan a fülembe mostanában az, hogy ha jót akarsz, akkor Mátra…

Vissza a meleghez: a vacsorát ma ez jelentette: nagy pohár hideg joghurt hideg vízzel (vagy jéggel, de az gyerekaltatás közben hangos) iható állagúra felütve, sózva, borsozva, ollóval kaszabolt mentalevelekkel összekeverve, nagy kortyokban fogyasztva. (Aki tudja, mi az a doogh, és olyan függő, mint én, az most a szívéhez kapott, de gyorsan kellett cselekedni, na.) Közben ugye a hiszti, hogy meleg van, szóda és társaság viszont nincs a fröccshöz.

És abban a pillanatban ugrott be, hogy én ugyanezt vacsoráztam szerdán, csak bor formájában. Gyorsan elő is vettem a hűtőből a maradékot, hogy lecsekkoljam, és igen: Benedek Peti Epreskert Chardonnay-ja ugyanilyen: sós, fűszeres, valahogyan még mentolos is, azonnal gyógyít, csak éppen szebb a színe és van benne 15,5 v/v alkohol. (Persze sarkítok és egy csomó minden csoda van még benne , és a pohár is szebb, amiből inni szoktam, de a lényeg, hogy tényleg van bennük hasonlóság.) Mondjuk akkora teste is van hozzá, hogy ez szerda este fel sem tűnt, ami ekkora bitang alkoholtartalomnál igen szép teljesítmény, de ma már égette azért a torkomat – igaz, melegebb is van 13 fokkal.

És már azt is értem, hogy mi ez a hype a Mátra körül.

Megyeri Sára

Megszületett... a fejemben már réges-régen! Először csak a név: nap-hold-csillag, napholdcsillag, úgy éreztem hogy ez igazán én vagyok és az enyém az egész világegyetem... aztán rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a világról, pláne a világegyetemről, de a “napholdcsillag” csak ért, érlelődött és szép lassan palack formát öltött (gyönyörű borral kecses testében)!

Folyton ezen járt a fejem... hogy vajon hány hónapot tölt majd hordóban, melyik évjáratban rukkol elő, milyen szőlőfajták házasítása lesz, mint amikor kislány koromban arról álmodtam, hogy egyszer anya leszek és kisbabám lesz. Izgatottan vártam a napot!

2010. november 18-án a nap (alis Chardonnay), a hold (alis Pinot Gris) és a csillag (alis Ezerjó) házasságot kötöttek Móron, a Hársfa utca 10.  szám alatt (a Maurus Pincében) egy gyönyörű 500l-es tölgyfa hordóban és így már itt, együtt folytatták tovább gyönyörű, kalandos életüket!

A napholdcsillag házasítását komoly kísérletezés előzte meg – fontos a jól megválasztott arány - ezért házasítottam kicsiben, kóstolgattam, próbáltam elképzelni hogy milyen lesz majd. Szomszédom, Ákos (ifj. Kamocsay Ákos, borász) szabad kezet adott, majd egymástól függetlenül ugyan azt a mintát választottuk ki. A bort összefejtettük és a hordóra, csak annyit írtam: napholdcsillag 2010, P.S. I love You. A szavaknak ereje van, a leírt szónak különösen és ezt a bor megérzi.

Spontán almasav bomlás indult be, aminek köszönhetően kellemes vajas, mogyorós, telt ízeket kapott a bor. Végig finom seprőn tartottuk. Hetente kóstolgatva azt tapasztaltuk, hogy hol a chardonnay, hol az ezerjó, hol a szürkebarát fajtajegyei domborodtak ki a borból… néha elkeseredtem, mert teljesen laposnak éreztem, máskor pedig gyönyörű, komplex formáját hozta. Hogy milyen is lesz?, remélem harmonikus, mosolygós, szeretni való – de ezt mindenki majd maga döntse el.

A héten átfejtjük (de még nem szűrjük) és egy 5hl-es rozsdamentes acéltartályban érlelődik majd tovább, várva hogy mikor kerül palackba. Azt már én is várom! Izgalmas feladat ez és titkon örülök is, hogy nem egy jó évjáratból lesz az első borom – melyhez nagyon sok segítséget kaptam! Hamarosan már a Csetvei Pincében kóstolhatjátok…

Csetvei Pincészet napholdcsillag, Mór, 2010, hamarosan!

Csetvei Krisztina

Jó, lehet, hogy mások fényképeket hoznak haza a nyaralásból, vagy ilyen tengerparti piacon vett vicces pólót, esetleg jópofa mobiltokot... én bort. (Ha ráhúzok a palackra egy pólót meg a fürdőgatyámat, mielőtt hazaindulva bőröndbe teszem, általában nem törik össze a repülőúton.) Szóval nemrég Máltán jártam és onnan is bor lett a selfszuvenír, pedig az utazás előtt egyáltalán nem reméltem ilyet, „ne már, Málta, sziklák, dögmeleg, az édesvíz teljes hiánya, hogy lesz ebből bor?”, nyafogtam magamban, aztán tessék. Kiderült, hogy egész szépeket fakasztanak.

Tehát ha Máltán jártok, ami előfordulhat, mert könnyen elérhető hely (négyszázezres ország és saját légi társaságuk van, az Air Malta...), jó az idő májustól késő őszig, ráadásul az országimázsközpontjuk eléggé alászedte neki Magyarországon is, nézzétek meg, tele van Budapest a posztereikkel, szóval ha ott vagytok, bogarásszatok egy kicsit a hiperekben, illetve válasszatok máltai bort az éttermekben, érdemes.

Én most kettőt ajánlanék: az első Málta egyik csúcsbora, a Nexus, az Antinoriak által felkarolt Meridiana műve, tiszta merlot. (A legnépszerűbb fajták Máltán egyébként a szokásos franciák: cabernet sauvignon, merlot, syrah, chardonnay, illetve van néhány helyi üstökösük: a gyümölcsös, de többnyire elég bamba gellewza vagy az aromás fehér ghirghentina.) A Nexus illata aszalt szilva, mellette a hordós érlelés fűszerei, csoki, csonthéjasok. Szájban meglepetésre rendes savakat mutogat – úgy látszik, jól játszottak a kitettséggel, a levelezéssel, a szüret időpontjával... A korábbi időkben egyébként a „bush vine” volt errefelé a művelési mód, amit Spanyolország melegebb vidékein a mai napig sok helyen látni – ez az, amikor bokrokban (karótlanul, wireless) hagyják a szőlőt, úgy, ahogy van. Ez azért okos dolog, mert a növény könnyebben megőrzi magának azt a kis nedvességet, ami csurran-cseppen néha, azért meg nem okos, mert sokkal kevesebb tőke fér el a területeken és hozzájuk férni is nehezebb. Máltán ma már a legtöbb borászat áttért más művelésmódokra és a „drip irrigation”-re, vagyis egy költséges öntözőrendszer kiépítésével a vizet egyenletes csöppökben adagolják a mindig szomjas máltai szőlőnek. A Nexus jó savai mellett a tanninok is bomba formában vannak, a finom, enyhe szilvás-ringlós aromákat kissé elnyomja a cseresség és a fahordó édeskés fűszerei. Nagy bor, a virítós kategóriából, picit talán túltechnikázott, túlextrahált, tudjátok, amikor a borász jobb, mint a bora... Ennek ellenére szépen döntögethető, afféle nagy formátumú cucc – Magyarországon egy ilyen merlot-t biztosan 10.000 Ft körül adnának, talán még konkrétabb hordóhasználattal és kevésbé kompromisszumkész tanninokkal. A 12,5 %-os alkoholt viszont nem hiszem el nekik, (nekem) ég a pofám.

A másik szerzemény a Marsovin Ulysses fehérbora, chardonnay és chenin blanc házasítása. A chenin blanc egyébként jó választás az ilyen forró éghajlatú országokban (Máltán a nyári hónapokban közel 30 fok az átlaghőmérséklet), mivel egészen érett állapotában is jól megőrzi a savakat. Az Ulysses is jó savú, friss, üdítő darab, a chenin blanc-ra jellemző őszibarackos, nektarinos illattal, plusz a chardonnay pont elég testességével. Nagyszerű smart buy, ha kapható lenne itthon, biztosan vennék egy kartont belőle a nagyfiúk nyár esti limonádéjának. Ja, a borászat – akciósan – egy kaparós sorsjegyet is adott mellé, már csak itthon álltam neki a kotorászásához (lehet nyerni máltai utat – most menjek vissza?), de azt hiszem, nem nyertem, mivel a következő szöveg fogadott a „nyerőmezőben”: „better luck next time”. Fölötte a borászat neve. Oké, a marketingen lehet, hogy még kell egy kicsit dolgozniuk.

Meridiana Merlot, Málta, 2007, 16 euro

Marsovin Ulysses, Gozo, 2010, 7,5 euro

Nagy Sebestyén