Jó, lehet, hogy mások fényképeket hoznak haza a nyaralásból, vagy ilyen tengerparti piacon vett vicces pólót, esetleg jópofa mobiltokot... én bort. (Ha ráhúzok a palackra egy pólót meg a fürdőgatyámat, mielőtt hazaindulva bőröndbe teszem, általában nem törik össze a repülőúton.) Szóval nemrég Máltán jártam és onnan is bor lett a selfszuvenír, pedig az utazás előtt egyáltalán nem reméltem ilyet, „ne már, Málta, sziklák, dögmeleg, az édesvíz teljes hiánya, hogy lesz ebből bor?”, nyafogtam magamban, aztán tessék. Kiderült, hogy egész szépeket fakasztanak.

Tehát ha Máltán jártok, ami előfordulhat, mert könnyen elérhető hely (négyszázezres ország és saját légi társaságuk van, az Air Malta...), jó az idő májustól késő őszig, ráadásul az országimázsközpontjuk eléggé alászedte neki Magyarországon is, nézzétek meg, tele van Budapest a posztereikkel, szóval ha ott vagytok, bogarásszatok egy kicsit a hiperekben, illetve válasszatok máltai bort az éttermekben, érdemes.

Én most kettőt ajánlanék: az első Málta egyik csúcsbora, a Nexus, az Antinoriak által felkarolt Meridiana műve, tiszta merlot. (A legnépszerűbb fajták Máltán egyébként a szokásos franciák: cabernet sauvignon, merlot, syrah, chardonnay, illetve van néhány helyi üstökösük: a gyümölcsös, de többnyire elég bamba gellewza vagy az aromás fehér ghirghentina.) A Nexus illata aszalt szilva, mellette a hordós érlelés fűszerei, csoki, csonthéjasok. Szájban meglepetésre rendes savakat mutogat – úgy látszik, jól játszottak a kitettséggel, a levelezéssel, a szüret időpontjával... A korábbi időkben egyébként a „bush vine” volt errefelé a művelési mód, amit Spanyolország melegebb vidékein a mai napig sok helyen látni – ez az, amikor bokrokban (karótlanul, wireless) hagyják a szőlőt, úgy, ahogy van. Ez azért okos dolog, mert a növény könnyebben megőrzi magának azt a kis nedvességet, ami csurran-cseppen néha, azért meg nem okos, mert sokkal kevesebb tőke fér el a területeken és hozzájuk férni is nehezebb. Máltán ma már a legtöbb borászat áttért más művelésmódokra és a „drip irrigation”-re, vagyis egy költséges öntözőrendszer kiépítésével a vizet egyenletes csöppökben adagolják a mindig szomjas máltai szőlőnek. A Nexus jó savai mellett a tanninok is bomba formában vannak, a finom, enyhe szilvás-ringlós aromákat kissé elnyomja a cseresség és a fahordó édeskés fűszerei. Nagy bor, a virítós kategóriából, picit talán túltechnikázott, túlextrahált, tudjátok, amikor a borász jobb, mint a bora... Ennek ellenére szépen döntögethető, afféle nagy formátumú cucc – Magyarországon egy ilyen merlot-t biztosan 10.000 Ft körül adnának, talán még konkrétabb hordóhasználattal és kevésbé kompromisszumkész tanninokkal. A 12,5 %-os alkoholt viszont nem hiszem el nekik, (nekem) ég a pofám.

A másik szerzemény a Marsovin Ulysses fehérbora, chardonnay és chenin blanc házasítása. A chenin blanc egyébként jó választás az ilyen forró éghajlatú országokban (Máltán a nyári hónapokban közel 30 fok az átlaghőmérséklet), mivel egészen érett állapotában is jól megőrzi a savakat. Az Ulysses is jó savú, friss, üdítő darab, a chenin blanc-ra jellemző őszibarackos, nektarinos illattal, plusz a chardonnay pont elég testességével. Nagyszerű smart buy, ha kapható lenne itthon, biztosan vennék egy kartont belőle a nagyfiúk nyár esti limonádéjának. Ja, a borászat – akciósan – egy kaparós sorsjegyet is adott mellé, már csak itthon álltam neki a kotorászásához (lehet nyerni máltai utat – most menjek vissza?), de azt hiszem, nem nyertem, mivel a következő szöveg fogadott a „nyerőmezőben”: „better luck next time”. Fölötte a borászat neve. Oké, a marketingen lehet, hogy még kell egy kicsit dolgozniuk.

 

Meridiana Merlot, Málta, 2007, 16 euro

Marsovin Ulysses, Gozo, 2010, 7,5 euro

 

Nagy Sebestyén