borjour

Hajj, de rég volt, amikor utoljára pálinkával kezdtem a napot! Nem mintha minden reggel szeretném, de megvan annak a hangulata, amikor az ember leül az asztalhoz reggel az apjával, eszik valami rettenetesen finomat és egészségtelent, közben pálinkázik egy kicsit, aztán visszafekszik és fel sem kel koradélutánig. A pálinkát reggelizés az a műfaj, amit tényleg csak akkor lehet elkövetni, ha aznap már semmit, de tényleg semmit nem kell csinálni.

Bort szerintem nem lehet reggel inni – nekem legalábbis sosem jutott eszembe. Ha néha-néha délelőttre esik egy hivatalos kóstoló, akkor sem érzem túl jól magam utána, még akkor sem, ha köpködök: legalább egy-két, de inkább három-négy órára úgy eltompulok, hogy közben a mámornak semmi nyoma - az önmagáért való reggeli borozásnak nincs értelme és kész.

Most viszont akadt egy szabad délelőttünk kettesben: akinek kisgyerekei vannak, az pontosan tudja, mekkora kincs ez. Akkora, hogy meg kell ünnepelni. Mondjuk pezsgővel.
És láss csodát: egy pohár pezsgőtől nem leszek spicces, aztán tompa, de hullafáradt sem, mint máskor a két tejeskávétól, a reggeli finom lesz, a világ pedig szép. Természetesen nem fogom itthon is bevezetni a hétköznapokra, de csak azért, mert túl hamar rászoknék.
És ha már, akkor tényleg pezsgőzzetek, ilyesmire a prosecco nem nagyon alkalmas. 

Megyeri Sára

Tudtommal a Budapesthez legközelebbi két Michelin-csillagos étterem a Taubenkobel Burgenlandban, és amikor május elsejére kitört a nyár, a Fertő-tavi családi túrát úgy alakítottuk, hogy nagyszülőt-porontyot otthagyva el tudjunk menni ebédelni. Néhány évente eljutunk oda, úgyhogy volt némi fogalmam, hogy mire számítsak – arra, hogy el leszek alélva és napokig mindenkinek ezzel fogok dicsekedni-, de megint mutattak olyat, amitől elkerekedett a szemem.

A menüt és a filozófiát nem mesélem el, keressen rá mindenki (vigyázat, a www.taubenkobel.com elég hangosan burukkol!). A flikkflakk, amitől odavoltam, az az, hogy az időtartam szerint, tehát nem a fogások száma szerint meghatározott menüket nemcsak borsorral vagy anélkül lehet kérni, hanem alkoholmentes italsorral is, amit természetesen ugyanúgy az ételekhez illesztenek, ahogy a borokat szokás. Mivel nem én vezettem, természetesen a borsort kértem, de volt olyan fogás, ahol bántam: az alkoholmentes verzió ha nem is jobb, de izgalmasabb volt.

A pitypanglimonádén még jót vigyorogtam és elhatároztam, hogy itthon én is fogok villantani vele, de a paradicsomvíztől már elkerekedett a szemem. Erwin Gegenbauert eddig csak a gyümölcseceteiről lehetett ismerni, de mint kiderült, levei is vannak (remélem, ti is beleborzongtok ebbe a képzavarba.) A paradicsomvíz úgy készül, hogy a paradicsomot csak éppen hogy megnyomkodják, de nem facsarják, pláne nem paszírozzák – az így lecsöpögő lé tiszta, áttetsző, narancssárgás és elképesztően paradicsomízű. Nagyon jó éttermek séfjei használják alapanyagként és az is ismerheti, aki gyártott már otthon szárított paradicsomot - ez az, ami pucolás közben mindenhova befolyik és jól kimarja a kezed -, de palackozva még nem találkoztam vele.
Az étterem melletti kis delikátboltban árulják, úgyhogy hoztam belőle, hogy mások is képedjenek el tőle – jelentem, sikerült. Ja, és addiktív.

Ráadásul félig-meddig ellőtték az egyik kedvenc kóstolóötletemet is, miszerint szüretkor az érett szőlőket fajtánként kéne összekóstolni a belőlük készült borokkal: a fogások mellé szőlőléből érkezett Gut Oggau fehér és vörös küvé is, Gegenbauerék webshopja pedig négyféle szőlőlevet kínál, természetesen fajtánként. Egye fene, legalább nem kell ragacsos kézzel bóklászni a sorok között. 

Megyeri Sára

Olcsó poénkodásra ad lehetőséget az Éves Magyar Rosé Mustra neve – az egyik legolcsóbbat maga Zilai Zoltán sütötte el a katalógus beköszöntőjében, miszerint "Rosalia – Bárhol, bármikor, bárkivel..." , - de tény, hogy könnyen megjegyezhető. Ami nem utolsó szempont, ha látogatót szeretnének egy olyan időszakban, amikor annyi a borfesztivál és kóstoló, hogy ember legyen a talpán, aki legalább a jobbakra eljut. Rozéfesztivált hűvösben viszont öngyilkosság szervezni, úgyhogy marad a valahogy kilógás a sorból. Akár hülyenévvel is.

Nos, én azért mentem éppen oda, mert az volt közel. Reggel megcsináltam az ebédet, a családot elindítottam valami tömegrendezvényre, ahol egyenruhás rézfúvósok is találhatók (igen, a kétévesek ízlése igen tragikus tud lenni), aztán lecsattogtam a Larus rendezvényközpontba, ahol becsületükre legyen mondva, majdnem az összes kiállító jelen volt délelőtt fél 11-kor, - igaz, kicsit csodálkozva néztek rám, mint egyetlen kívülállóra.

Mivel szombat délelőtt tökegyedül nem szándékoztam mosolygósra kóstolni magam, ezért az akkurát pléhbögrémmel érkeztem, így az 57 tételből másfél óra alatt huszonkettőt tudtam megkóstolni. És nagyjából a negyede tetszett is, annyira, hogy még most, a varázs elmúltával is vásárolnék belőlük. Tockosért kiáltó sznobériának tűnhetnek ezek az arányok, de ez az én tapasztalataim alapján nagyon-nagyon jó: ha minden borfesztiválon olyan lenne a felhozatal, hogy minden negyedik bort szeretném, akkor sokkal szebb lenne a világ.

Címszavakban ezekért lelkesedtem:

- Borbély Badacsonyi Pinot Noir Rosé „Kinnagangon”, Badacsony, 2011: epres, légies, szépséges, nagyon tiszta. Mármint nem szimplán a bor, mert az a minimum, hanem az összhatása. Kaja nélkül, párás szemekkel. És adassék meg, hogy egyszer halljam a nevét egy angol szájából.

-  Bujdosó Rosecco, Dél-Balaton, 2011: (pinot noir és cabernet sauvignon gyöngyözőbor) Mint a robbanóscukorka, nem lehet abbahagyni tőle a vigyorgást. És még szép is: tengerészcsíkos és szalag van a nyakában. Bedőlsz neki.

-  Etyeki Kúria Rosé, Etyek, 2011: kicsit sötétebb az átlagnál, robbanóan gyümölcsös, az etyeki kúriás pinot-ok minden varázslatával és eleganciájával. A pincénél a szezon kezdetére elfogyott.

-  Gajdos Egri Kékfrankos Rosé, Eger, 2011: nagyon gyümölcsös, nagyon jó savakkal, nagyon magas alkohollal, ami nem lóg ki a nagy test mögül. Minden a helyén van, csak nagyon fel van tekerve a volume. Nagyothallóknak is.

- Gál Kékfrankos Rosé, Szigetcsép,  2011: az etalon. Illatos, de nem parfümös, rengeteggyümölcsös, de nem annyira, hogy eltelítsen, elképesztően jóivású bor. Kartonszámra.

-  Kovács Nimród Egri Rosé, Eger, 2011: olyan málnaszörpi, ami kiteszi, amije van, megrázza, aztán leüt vele. 13%vol alkohol, és még 7,5 g cukor(!), ráadásul a címkéje is flitteres: velejéig diszkórozé. Nem az én stílusom, de van az a lelkiállapot, nagyon is.

Voltak sillerek is, legközelebb azokról mesélek. 

*(egy erős testalkatú, 40-es hölgy vezette városi terepjáró rendszáma, ami örökre belémégett)

Megyeri Sára

A Borjour erre is jó. Kipróbálni valami olyat, ami egyébként meg se fordul a fejedben. Például bort kóstolni a Metro alagútban - de ez egy másik történet…

Kísérletezgető típus vagyok, de azt nem sejtettem, hogy valaha is ezt művelem majd egy igazi portóival, de hát egyszer élünk, a bor meg értünk van. Nagyon jó móka és nem az utolsó.

A recept:

Figyelem! Férfiaknak életveszélyes, megrázó élmény, ezért használat előtt kérdezze meg az úriember kezelő orvosát vagy gyógyszerészét…Nőknek bármilyen mennyiségben ajánlott.

Végy egy pohárka tiszta rozé portot, kóstold meg, ízlelgesd, majd dobj bele egy nagy jeget, kóstold meg így is, és  ízlelgesd tovább, majd egy hagyományos szódásüveg segítségével töltsd fel jól bubis vízzel. Jesszusom. Isteni... Érdekes, hogy mennyire más-más élmény jut ugyanabból a pohárból a három fázis alatt. Zseniális.

A kísérleti nyúl nem más, mint egy CALEM  Rose Port, Tannat szőlőből. A rozé port egyébként a portok legfiatalabb, "belépő" kategóriája. Alapszőlője általában a Tinta Roriz (Tempranillo), Touriga Nacional és Touriga Franca. A borunk vibráló rózsaszínű, friss, intenzív, illatában piros bogyós gyümölcsök és virágok dominálnak. Kóstoláskor gazdag, selymes és frissítő, cseresznye és málna ugrik ki ízéből, melyet remekül kiegészít egy cseppnyi édes méz. Harmonikus, parfümös lecsengéssel búcsúzik.

Ajánlom nektek csajbulikra, baráti-beszélgetős nyárestékre, de akár koktél-partikra is welcome drinknek. Több próbát is megér.

Krasznai Zsófi

Kóstolt tétel:  Rose Port  - (CALEM, Porto, Portugália, 3999 HUF), beszerezhető: ifdt.hu,http://origoborbar.hu/item/calem--rose-port

Igazi csajos-bájos, pink party kerekedett a nyári alkonyatban a Kopaszi-gát zöldjében. És voltak olyan édes srácok, akik még pink inget is vettek, csakhogy kaméleonként rejtőzködjenek a rózsaszínű élményben. Mi csajok meg csak élveztük a lemenő napot és a könnyed nyári borokat, pont úgy ahogy megérdemeljük. 

A nyárvégi Borjour Extra állomása nem más volt, mint a Fruska bisztró ahová az IFDT-vel közösen egy könnyed, csajos rozé estet álmodtunk és végül nem is akartunk felébredni. 

A Fruska pont egy ilyen hely, könnyű nyári kora esték ücsörgős, ciripelős, fecsegős találkozásainak törzshelye. Vidéki, ízléses lányszobák cukorillatú hangulatát idézi. Ez az a hely, ahol mi csajok otthon vagyunk, a srácok pedig kisfiús bájjal lelkesen foglalnak helyet... Beszélgetsz, kortyolsz, falatkázol és közben ringat a zene, meg a hely szelleme. A Duna alig pár lépésnyire lusta, késő esti hangulatban hömpölyög... repült az idő zárásig.

Ami pedig végképp felejthetetlenné tette az élményt, az az IFDT külön erre az estére válogatott  pink borsora. Csupa könnyed, nyári tétel, buborékos, ropogós, simulós és végül édes.  Nem mellesleg igazi utazásra hívó kóstoló sor, hiszen Olaszországtól, Spanyolországon át, az Andok lábáig vezet.

Az élményt az est bora, a VINA REQUINGUA Casa Santiago Cabernet Sauvignon Rosé koronázta meg, ami egészen Chiléig repített minket, Dél-Amerika varázslatos, indián gyümölcsös kertjeibe.

Sok tételt kóstoltunk, de vitathatatlanul ez az est gyümölcsbombája, rikítóan piros bogyós gyümölcsökkel, főleg érett szamóca és málna köszön vissza, a gömbölyű, telt ízekben. A márciusi szüretnek és gyors feldolgozást biztosító modern technikának köszönhetően a palackba préselték a lehető legtöbb gyümölcsöt, amik végig uralják a bort. Nehéz felfedezni a gyümölcsök mögött rejtőző komplex illatokat. De ha adunk egy pici időt, akkor megmutatja, hogy a friss gyümölcsözön elsőre meglepő, telt testessége honnan származik. Szívből ajánljuk, mert lehengerlő tétel, nem csak csajoknak…

Ez egy igazi késő nyári, vízparti este volt, amolyan fruskás, csalafinta, édesen csábító élmény, amit meg kell ismételnünk.

Krasznai Zsófi

Az Est bora: VINA REQUINGUA Casa Santiago Cabernet Sauvignon Rose (Chile, Curicó Valley 2010)

Kóstoltuk még:

Bisol Jeio Cuvée Rosé  , Spumante Rosè Brut (Merlot, Pinot Noir) - Conegliano-Valdobbiadene Prosecco

SUMARROCA Cava Brut Rose (Spanyolország, Penedés)

Murviedro Vega Libre Rosado (Spanyolország, Utiel-Requena 2007)

PIRINEOS Montesierra Rosado (Spanyolország, Somontano, 2010)

CALEM  Rose Port  - (Portugália, Porto)