borjour

Most negyedik alkalommal járok Koppenhágában, az itt élő húgomat, Zsuzsit jöttünk látogatni. Nem csak látogatni, ünnepelni, hiszen befejezte a Dán Műszaki Egyetemet és szuper állást szerzett… Hát ez elég indok, hogy négy napig gasztro túrával jutalmazzuk Őt és magunkat! A ferihegyi reptéren (Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) kötelező a vásárlás, listával érkezünk: Unicum, pálinka, Pick szalámi…

Egy könnyű ebéddel kezdtük a napot egy tündéri kis bisztróban (Bliss Restaurant, Kompagnistraede 2.), ahol mit ajánlanak? A dánok nemzeti eledelét, Smørrebrød-ot, azaz a vajas kenyeret. Ezen először mosolygok, aztán egy “dán tálat” kérek, amin ragaszkodok, hogy legyen az említett vajas kenyérből is. Májfelfújt, helyi túróval töltött kapros lazac falatka, ecetes hagymás ruszli, sajtok, friss saláta tormás öntettel és a vajas kenyér. Az ízek harmonizáltak, a kenyér friss és ropogós, a vaj krémes és bársonyos, jó választás volt. Álmosság ellen legjobb a friss levegő, így egy kis séta és egy jó kávé mellett döntöttünk. Zsuzsi meglepetése egy jazz koncerttel egybekötött hajókirándulás volt… napsütés, vidám jazz, igazán szuper vasárnap délutáni program!

Vacsorázni Christianiaba mentünk… egy nagy kapu jelzi, hogy “külön” világba érkeztünk, ez egy igazi hippy negyed. Nagy vas hordókban ég a tűz, falfirkák, távolból morajló zene, sötét árnyak, picit félelmetes… egy hatalmas raszta hajkoronával rendelkező hölgy segít bennünket útba és megmutatja, hogy már itt is az étterem, ahova foglalásunk volt (Spiseloppen, Christiania). Modern festmények a falon, kényelmes fa székek és asztalok, sok-sok gyertya… elsőre szimpatikus a hely. Napi étlap van, minden nap friss alapanyagokból főznek: egy féle leves, négy féle hús, hal, vegetáriánus étel, saláták és desszert, kitűnő borlappal. Hatan vagyunk, mindenki húsra vágyik, így végig is esszük a sort: bárány kotlett, rákkal töltött kakas mell, szarvas filé, marha steak “kenyér ágyon”. Életem legjobb steak-jét itt ettem! A vacsorához 2008-as argentin Pinot Noir-t, 2007-es dél-afrikai Shirazt kortyoltunk.

A másnapi ebédet a belváros egy eldugott, turistáktól mentes kis utcájában található dán kocsmában (Café Halvvejen, Krystalgade 11.) fogyasztottuk el. A tulajdonos maga a felszolgáló, elmesélte, hogy 30 évvel ezelőtt nyitotta ezt a kis helyet, ahol öt asztalnál maximum 20 ember tud helyet foglalni – minden nap ebédet és vacsorát kínálnak, helyi sörök kíséretében. Igazi családi vállalkozás, Anyuka a konyhában, a lányuk pedig este tartja a frontot az üzletben a vendégek között. Dán szendvicseket választottunk és hogy jobban csússzon, házi sört kértünk mellé.

A vacsora helyszínéül egy hajó étteremet (Restaurant Viva, Langebrogade Kaj 570) választottunk -Dining Guide ajánlások a bejárati ajtón – letisztult, minimalista stílus. A pincér nagyon kedvesen tudtunkra adta, hogy az étlap egy része nem elérhető – nagy kerek szemekkel kérdeztük, hogy akkor mi van? Egy galamb, egy hal, nagyon sok rák és szarvas. Hmmm, érdekes! Talán ekkor kellett volna felállni, de most kezdtünk csak kíváncsiak lenni. A borlap is bonyodalmakat okozott, végül egy 2009-es francia Viognier, majd egy 2008-as kaliforniai Pinot Noir került asztalunkra. Az asztalon friss kalács és dán vaj, igazi kalóriabomba, de nem lehet nem megkóstolni. Minden parányi és nagyon ízletes, végül nem bántuk meg, hogy betértünk.

Kedden az újonnan nyílt Bock Bisztróban (igen-igen, Bock Bisztró nyílt Koppenhágában!) terveztünk ebédelni, de ez pont szünnap az étteremben, így most elmaradt a látogatás. Nem baj, ez jó indok a koppenhágai visszatérésre! Végül Christianiában ebédeltünk (Café Oven Vande, Overgaden Ovenvandet 44.): frissen facsart narancslé, saláta, tejes kávé, ez a napos oldal. Lassan készülődnünk kell a délutáni diplomaosztó ünnepségre...

Vacsorázni “A Pici Patika” (Det lille Apotek) nevű helyre mentünk. A legtöbb blog és fórum ezt az éttermet ajánlja a Koppenhágába látogatóknak – és nem csak turistáknak. A személyzet udvarias, de lassú és meglepő módon nincsenek tisztában az étlap tartalmával. A borlap korrekt, igényesen válogatott gyűjtemény, mégis más évjáratot kapunk a rendelt borból… Francia borokat ittunk, Chablis-t az előételhez (rákkoktél), majd vöröset a lávakövön sült marha steakhez (az étlapon: stone beef). A tűzforró lávakövön mindenki maga sütögeti vacsoráját, én picit véresen rózsaszínre sütve szeretem…

A gasztro túránkat Crémant-tal és Cava-val, sok nevetéssel és családi sztorikkal koronáztuk meg! Mesés pár nap volt, vigyázz Koppenhága, visszajövünk!

Csetvei Krisztina

A kóstolt borok:

Saurus, Pinot Noir, Patagonia, Argentína, 2008, 255 dkk

Domaine Jean Collet, Chablis, France, 2009, 295 dkk

Heartland, Stickleback reserve, South Australia, 2009, 295 dkk

La Forge Estate, Viognier reserve, France, 2009, 325 dkk

Hahn, Pinot Noir, Monterey, USA, 2008, 360 dkk

Chateau Le Croix Bonnelle, Saint-Emilion Grand Cru, France, 2006, 365 dkk

Stony Brook, Shiraz, South Africa, 2007, 375 dkk

Mielőtt bárki is chichagoi gengszterbandák dorbézolását vizionálná az alkoholtilalom idején, ki kell, hogy ábrándítsam, mert itt most kőkemény egészségrombolás hedonista ujjgyakorlatát bátorkodom reklámozni.

Magányos estéim csendes kísérője a bor mellé maga Al Capone - cigarillo méghozzá filterrel a végén. Mert nagyon nem mindegy. Bár urasan hangzik egy csendes  nyár végi, vagy kora őszi este egy borral és szivarkával ücsörögni, netán még elmélkedni is hozzá esetleg egy jó könyvvel a kezünkben, de határozottan állíthatom, hogy azon hölgytársaim, akikben minimális vonzódás is lappang eme élvhajhász időtöltések iránt, azok első alkalommal rákapnak majd az ízére. Szó szerint. Maffiózónk konyakban áztatott szivarvége ugyanis, már az első száraz találkozás alkalmával rabul ejt. Rituálé ez kérem szépen, édes ízzel az ajkakon, komótosan, hogy le ne maradjak az élményről. És aztán jön a tűz, életre kel a barna test, mesébe kezd, távoli országok testes fekete vadasszonyainak dohányillatú, fülledt szivargyári munkájáról.

De önmagában ez még kevés. Az igazi függés akkor jön, amikor összetalálkozik mindez egy igazi bölcs és testes fehérrel. Én már sokféle képpen próbáltam, de nincs kétség, ide test kell, íz és élmény, erő és hossz. Mert át kell törni a szivarfüstöt és még táncra is kell perdülni vele. Erre csak a legmagabiztosabb fehéreink képesek, azok is csak barrique-ból. Mert Al Capone a kishordósat szereti. Megy a konyakjához, meg a dohánylevelekhez az a vajas, kicsit élesztős és fás lendület, jó savakkal még jobb ásványokkal. Gyümölcsből is csak az érett kereket szereti, abból is inkább az egzotikust. Advanced level hedonistáknak kötelező legalább kipróbálni. A pasik ezzel a konyakos filterrel annyit óvatoskodnak, hogy meg sem érdemlik. Maradjon ez nekünk, erős nőknek lazításul. Priceless, de tényleg.

Krasznai Zsófi

Néhány tuti befutó a tangóhoz:
Etyeki Kúria Chardonnay, Etyek 2009
Etyeki Kúria Sauvignon Blanc Etyek 2010
Szepsy Úrágya Furmint 2009
Bussay Esküvé  Csörnyeföld 2009
Chardonnay Battonage Orbán Gergely, 2009

Al Capone sweets filter

Egy kedves ismerősöm, barátom (Bóni László, DiBonis Borászat) hívott a minap telefonon, hogy pálinkafőzési szemináriumot tartanak, szeretettel várnak tanulni és kóstolni. Megköszöntem a meghívást és gyorsan igent mondtam, ott a helyem. Pár nap múlva már az autóban ültem és az M5-ös autópályán robogva azon gondolkodtam, hogy mennyire nincsenek ebben az országban távolságok és Budapest-Szabadka is csak 186 km - alig két óra autóval. Csak határ ne lenne! Tudásra éhezve, (pálinkára szomjazva) szerencsésen megérkeztem. - A cikk erejéig engedjétek meg kedves Olvasóim, hogy “hatátok nélkül” hívhassam e nemes szabadkai nedüt pálinkának!

Az oktatáson a szabadkai borbarátok köre, a zentai pálinkakóstoló társaság, borászok és pálinkafőző mesterek vettek részt. A szakmai előadást követően “gyakorlat” következett. Részfolyamatokon keresztül megnézhettük, hogy hogy lesz a sárgabarackból isteni gyümölcs pálinka, mikor és hogy kell szárazjeget használni, az elő-, közép- és utópárlatot hol kell elválasztani, hogy a legtöbb íz és aroma maradjon nedünkben. Komoly kísérletezés, sok éves szakmai tapasztalat, szenvedély, tisztelet, elhivatottság – ez az, ami benne van minden palack DiBonis-ban – legyen az pálinka vagy bor. Pálinkakóstolóval és egy kitűnő csevap ebéddel zártuk az oktatási napot. Kóstolhattunk alma, őszibarack, meggy, cseresznye, kajszi, birsalma, birskörte, vilmoskörte, szilva - és még sok-sok kiváló - pálinkát. Hogy melyik volt a kedvencem? Nehéz kérdés… Nálam most a birsalma és a vilmoskörte nyerte el a champion díjat. Délután volt egy kis szabadidőm, így körbenéztem Palicson – nosztalgiáztam. Gyönyörű régi épületek, az állatkert, a palicsi tó, a halászcsárda várt rám – itt mindennek története van, mindenhez fűz egy kis emlék. Öregszem?!

Az esti program a DiBonis szőlőbirtokon folytatódott. Bejártuk az új telepítéseket, megnéztük hogy hogy növekednek a szőlő fürtök (Shiraz, Cabernet Franc, Merlot, Pinot Noir), hogy szállnak a fácánok a naplementében, mennyit növekedett a lila akác a kilátó mellett. Ez az igazi boldogság! Ezt nehéz leírni, mindenkit csak rábeszélni tudok, hogy kerekedjen fel és látogasson Szabadkára, kóstoljon a DiBonis birtokon, vizibiciklizzen a palicsi tavon és egyen egy hatalmas burekot. ..és a nap még nem ért véget számunkra. Egy nagyon finom szerb vacsorát követően borkóstolóval folytattuk. Én a 2010-es borokra voltam nagyon kíváncsi, tartályból és hordóból is kóstoltunk: Sauvignon Blanc, Chardonnay, Muscat, majd korábbi évjáratokból vöröseket Pinot Noir ’09, Cabernet Franc ’09, ’07, Merlot ’08, Shiraz cuvée ’07. A Shiraz cuvée a kedvencem, érett meggy, mosolygós szilva, finom édes fűszerek, elegancia.. A tartály és hordó, az amerikai és magyar tölgy, a fajélesztő és a vadélesztő közti különbség és még sok-sok izgalmas kombináció kóstolására volt lehetőségem. Sokat tanultam. A kedves vendéglátást, a tanulási lehetőséget és a szép napot ezúton szeretném megköszönni!
san itthon is!)

Csetvei Krisztina

DiBonis Borászat DiShiraz cuvée, Szabadka, 2007 (Szerbia, hamarosan itthon is!)

Ha valami jó, az jó. Akkor bejön és kész, no comment. Júliusban bejött a Momentán és már sokkal előbb bejött St. Andi. Most szeptemberben a Borjour Extrán viszont egyszerre jött be mindkettő -  impro színház és bor. Vannak alkalmak, amik egyszerűségükben válnak felejthetetlenné. Ez pont ilyen volt. Színészek díszletek nélkül, a teret dugig betöltő jelenléttel és Lőrincz Gyuri a maga hegyvidéki, visszafogott borászeleganciájával és legendás boraival, egy hamisítatlan belvárosi pinceterem, apró színpadán. Színész- és  bortehetségek. Pompás. Nevettünk könnyeset, kóstoltunk Rozétól Örökké Napos Hangácsból Pinot Noirt Kadarkával Merengőn.

Nekem amúgy is ’szívemcsücske’ kóstoló volt ez, mert St. Andrea szeretette meg velem a vörösbort – na persze nem volt nehéz dolog a 2006-os Merengővel. Most sem okozott csalódást, mert tavasz óta nem kóstoltam ennyire jó borsort. A Rose gyümölcsös, friss és üde, a Napbor a 2010-es évjárat ellenére is illatos citrusokkal, gurulós barackkal, kevés zöldfűvel, ásványokkal és szép savakkal hódít. A Kadarka  füstös, dohány, bőr,  fűszer és földjegyek merev  tónusaiban lassan engedi meglátni a gyümölcsöt, ízében viszont már szépen jelen vannak a piros bogyós ízjegyek. Színe tündököl a színpadfényben. A Pinot kicsit gyümölcsösebb, mélyebb színárnyalattal, jól eltalált ásványos jegyekkel, Pinot-hoz illő tanninokkal mutatkozik be. A Hangács Bikavér nagy bor lett megint. Öblös, rusztikus, amit főleg a Kékfrankosnak köszönhet. Nagyon szép egyensúly, magasabb sav és alkohol kíséretében szeder, szilva, bors, szegfűszeg támad a pohárból. Záró bor a 2009-es Merengő. Nagyon vártam hátha megdönti nálam a 2006-os hegemóniáját a Bikavér Superiorok sorából. De ez most elmarad. Igaz ez még csak most jön ki, várok vele hátha kerekednek még a savak és az ízek, lesz alkalom még visszakóstolni. A feketebogyós gyümölcsök mellett, nagyon izgalmas fűszeres jegyek bontakoznak ki, hangsúlyos a bors és én még köményt is éreztem a fás jegyek mellett.

Az est borát most direkt a végére hagytam, mert a nagy Bikavéreket keményen lenyomta a szavazáskor az Örökké. Meggyőződésem, hogy egy borhoz sokat hozzátesz a hangulat és az élmény, így a legjobbkor kóstoljuk - nevetés közben - de valami azt súgja, hogy ezt a bort bármikor is kóstolom majd újra, épp így fog tündökölni. Egy szikrázó bölcsességgel megáldott lágyan aranyló Famme Fatale. Mandula, méz, egzotikus gyümölcsök, főleg ananász. Fűszere a vanília és egy csipetnyi fehérbors. Mindezt a Nagyeged tufás talajából, tűzhányók letűnt korát idéző ásványos jegyek fogják közre. Savak és alkohol pont középen, egyensúlyban ízzel és lélekkel. A korty a tudatalattimig hatolt. Még most is tudom milyen…tökéletes.

Krasznai Zsófi

Szereplők a kóstolás sorrendjében:

Rosé 2010 St. Andrea Pincészet, Eger
Napbor 2010 St. Andrea Pincészet, Eger
Örökké 2009 St. Andrea Pincészet, Eger
Kadarka 2009 St. Andrea Pincészet, Eger
Pinot Noir 2008 St. Andrea Pincészet, Eger
Hangács Egri Bikavér 2008 St. Andrea Pincészet, Eger
Merengő Bikavér 2009 St. Andrea Pincészet, Eger

www.standrea.hu

http://momentantarsulat.hu/impro/

A Borjour erre is jó. Kipróbálni valami olyat, ami egyébként meg se fordul a fejedben. Például bort kóstolni a Metro alagútban - de ez egy másik történet…

Kísérletezgető típus vagyok, de azt nem sejtettem, hogy valaha is ezt művelem majd egy igazi portóival, de hát egyszer élünk, a bor meg értünk van. Nagyon jó móka és nem az utolsó.

A recept:

Figyelem! Férfiaknak életveszélyes, megrázó élmény, ezért használat előtt kérdezze meg az úriember kezelő orvosát vagy gyógyszerészét…Nőknek bármilyen mennyiségben ajánlott.

Végy egy pohárka tiszta rozé portot, kóstold meg, ízlelgesd, majd dobj bele egy nagy jeget, kóstold meg így is, és  ízlelgesd tovább, majd egy hagyományos szódásüveg segítségével töltsd fel jól bubis vízzel. Jesszusom. Isteni... Érdekes, hogy mennyire más-más élmény jut ugyanabból a pohárból a három fázis alatt. Zseniális.

A kísérleti nyúl nem más, mint egy CALEM  Rose Port, Tannat szőlőből. A rozé port egyébként a portok legfiatalabb, "belépő" kategóriája. Alapszőlője általában a Tinta Roriz (Tempranillo), Touriga Nacional és Touriga Franca. A borunk vibráló rózsaszínű, friss, intenzív, illatában piros bogyós gyümölcsök és virágok dominálnak. Kóstoláskor gazdag, selymes és frissítő, cseresznye és málna ugrik ki ízéből, melyet remekül kiegészít egy cseppnyi édes méz. Harmonikus, parfümös lecsengéssel búcsúzik.

Ajánlom nektek csajbulikra, baráti-beszélgetős nyárestékre, de akár koktél-partikra is welcome drinknek. Több próbát is megér.

Krasznai Zsófi

Kóstolt tétel:  Rose Port  - (CALEM, Porto, Portugália, 3999 HUF), beszerezhető: ifdt.hu,http://origoborbar.hu/item/calem--rose-port