Most jövök a rádióból: ezt nem szoktam megírni, mert aki akarja, úgyis meghallgatja, de most Bányai Gábor Kottazűrjében kóstoltuk Marilynt Mórról.  Kár lenne tagadni, hogy a komolyzenéhez meglehetősen tufa vagyok: szerencsére a műsor ezen részét Gábor vitte; én viszont neki nyitottam ki Miklós Csabi egyik királyleánykáját, Marilynt. (A másik Demi, de ezt elmagyarázni száradjon Csabi lelkén.)
És mindazt tudja, amit kell neki, és amiért vittem. Gyors sikert akartam: egy illatos borokat kedvelő embernek mutatni valami blikkfangot (ez milyen büdös szó…): illatosat, de savasat, illatosat, de gyümölcsöset, nem csak virágosat – és belenyúltam a tutiba. Marilyn Mórról parfümös, barackos, szőlőillatú, gyümölcsös, jó ivású (ld. „csúszós”): minden, ami miatt nyári estéken rajongani lehet érte. Kellenek hozzá azok a nyári esték, amikor az illatát majdnem elnyomja a tomboló hársfavirágzás, de ha ez is megvan, akkor az utolsó korty egyenesen az üvegből fogy majd el, ahogy a mai példa is mutatja. És még ez is jól áll neki.

Próbáljátok ki úgy is, ahogy mi: igyátok együtt Mozart Don Giovannijából a Pezsgőáriával vagy a Traviata Brindisijével. Egy kicsivel nehezebb őket lerúgott tangapapuccsal óbégatni hazafelé, mint a „Diamond are the girls best friend”-et, de kétségkívül szórakoztatóbb. 

Megyeri Sára