Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Alkoholos jó reggelt!

Hajj, de rég volt, amikor utoljára pálinkával kezdtem a napot! Nem mintha minden reggel szeretném, de megvan annak a hangulata, amikor az ember leül az asztalhoz reggel az apjával, eszik valami rettenetesen finomat és egészségtelent, közben pálinkázik egy kicsit, aztán visszafekszik és fel sem kel koradélutánig. A pálinkát reggelizés az a műfaj, amit tényleg csak akkor lehet elkövetni, ha aznap már semmit, de tényleg semmit nem kell csinálni.

Bort szerintem nem lehet reggel inni – nekem legalábbis sosem jutott eszembe. Ha néha-néha délelőttre esik egy hivatalos kóstoló, akkor sem érzem túl jól magam utána, még akkor sem, ha köpködök: legalább egy-két, de inkább három-négy órára úgy eltompulok, hogy közben a mámornak semmi nyoma - az önmagáért való reggeli borozásnak nincs értelme és kész.

Most viszont akadt egy szabad délelőttünk kettesben: akinek kisgyerekei vannak, az pontosan tudja, mekkora kincs ez. Akkora, hogy meg kell ünnepelni. Mondjuk pezsgővel.
És láss csodát: egy pohár pezsgőtől nem leszek spicces, aztán tompa, de hullafáradt sem, mint máskor a két tejeskávétól, a reggeli finom lesz, a világ pedig szép. Természetesen nem fogom itthon is bevezetni a hétköznapokra, de csak azért, mert túl hamar rászoknék.
És ha már, akkor tényleg pezsgőzzetek, ilyesmire a prosecco nem nagyon alkalmas. 

Megyeri Sára

0 Tovább

Alkoholmentes, de üt

Tudtommal a Budapesthez legközelebbi két Michelin-csillagos étterem a Taubenkobel Burgenlandban, és amikor május elsejére kitört a nyár, a Fertő-tavi családi túrát úgy alakítottuk, hogy nagyszülőt-porontyot otthagyva el tudjunk menni ebédelni. Néhány évente eljutunk oda, úgyhogy volt némi fogalmam, hogy mire számítsak – arra, hogy el leszek alélva és napokig mindenkinek ezzel fogok dicsekedni-, de megint mutattak olyat, amitől elkerekedett a szemem.

A menüt és a filozófiát nem mesélem el, keressen rá mindenki (vigyázat, a www.taubenkobel.com elég hangosan burukkol!). A flikkflakk, amitől odavoltam, az az, hogy az időtartam szerint, tehát nem a fogások száma szerint meghatározott menüket nemcsak borsorral vagy anélkül lehet kérni, hanem alkoholmentes italsorral is, amit természetesen ugyanúgy az ételekhez illesztenek, ahogy a borokat szokás. Mivel nem én vezettem, természetesen a borsort kértem, de volt olyan fogás, ahol bántam: az alkoholmentes verzió ha nem is jobb, de izgalmasabb volt.

A pitypanglimonádén még jót vigyorogtam és elhatároztam, hogy itthon én is fogok villantani vele, de a paradicsomvíztől már elkerekedett a szemem. Erwin Gegenbauert eddig csak a gyümölcseceteiről lehetett ismerni, de mint kiderült, levei is vannak (remélem, ti is beleborzongtok ebbe a képzavarba.) A paradicsomvíz úgy készül, hogy a paradicsomot csak éppen hogy megnyomkodják, de nem facsarják, pláne nem paszírozzák – az így lecsöpögő lé tiszta, áttetsző, narancssárgás és elképesztően paradicsomízű. Nagyon jó éttermek séfjei használják alapanyagként és az is ismerheti, aki gyártott már otthon szárított paradicsomot - ez az, ami pucolás közben mindenhova befolyik és jól kimarja a kezed -, de palackozva még nem találkoztam vele.
Az étterem melletti kis delikátboltban árulják, úgyhogy hoztam belőle, hogy mások is képedjenek el tőle – jelentem, sikerült. Ja, és addiktív.

Ráadásul félig-meddig ellőtték az egyik kedvenc kóstolóötletemet is, miszerint szüretkor az érett szőlőket fajtánként kéne összekóstolni a belőlük készült borokkal: a fogások mellé szőlőléből érkezett Gut Oggau fehér és vörös küvé is, Gegenbauerék webshopja pedig négyféle szőlőlevet kínál, természetesen fajtánként. Egye fene, legalább nem kell ragacsos kézzel bóklászni a sorok között. 

Megyeri Sára

0 Tovább

ROZÁL-01*

Olcsó poénkodásra ad lehetőséget az Éves Magyar Rosé Mustra neve – az egyik legolcsóbbat maga Zilai Zoltán sütötte el a katalógus beköszöntőjében, miszerint "Rosalia – Bárhol, bármikor, bárkivel..." , - de tény, hogy könnyen megjegyezhető. Ami nem utolsó szempont, ha látogatót szeretnének egy olyan időszakban, amikor annyi a borfesztivál és kóstoló, hogy ember legyen a talpán, aki legalább a jobbakra eljut. Rozéfesztivált hűvösben viszont öngyilkosság szervezni, úgyhogy marad a valahogy kilógás a sorból. Akár hülyenévvel is.

Nos, én azért mentem éppen oda, mert az volt közel. Reggel megcsináltam az ebédet, a családot elindítottam valami tömegrendezvényre, ahol egyenruhás rézfúvósok is találhatók (igen, a kétévesek ízlése igen tragikus tud lenni), aztán lecsattogtam a Larus rendezvényközpontba, ahol becsületükre legyen mondva, majdnem az összes kiállító jelen volt délelőtt fél 11-kor, - igaz, kicsit csodálkozva néztek rám, mint egyetlen kívülállóra.

Mivel szombat délelőtt tökegyedül nem szándékoztam mosolygósra kóstolni magam, ezért az akkurát pléhbögrémmel érkeztem, így az 57 tételből másfél óra alatt huszonkettőt tudtam megkóstolni. És nagyjából a negyede tetszett is, annyira, hogy még most, a varázs elmúltával is vásárolnék belőlük. Tockosért kiáltó sznobériának tűnhetnek ezek az arányok, de ez az én tapasztalataim alapján nagyon-nagyon jó: ha minden borfesztiválon olyan lenne a felhozatal, hogy minden negyedik bort szeretném, akkor sokkal szebb lenne a világ.

Címszavakban ezekért lelkesedtem:

- Borbély Badacsonyi Pinot Noir Rosé „Kinnagangon”, Badacsony, 2011: epres, légies, szépséges, nagyon tiszta. Mármint nem szimplán a bor, mert az a minimum, hanem az összhatása. Kaja nélkül, párás szemekkel. És adassék meg, hogy egyszer halljam a nevét egy angol szájából.

-  Bujdosó Rosecco, Dél-Balaton, 2011: (pinot noir és cabernet sauvignon gyöngyözőbor) Mint a robbanóscukorka, nem lehet abbahagyni tőle a vigyorgást. És még szép is: tengerészcsíkos és szalag van a nyakában. Bedőlsz neki.

-  Etyeki Kúria Rosé, Etyek, 2011: kicsit sötétebb az átlagnál, robbanóan gyümölcsös, az etyeki kúriás pinot-ok minden varázslatával és eleganciájával. A pincénél a szezon kezdetére elfogyott.

-  Gajdos Egri Kékfrankos Rosé, Eger, 2011: nagyon gyümölcsös, nagyon jó savakkal, nagyon magas alkohollal, ami nem lóg ki a nagy test mögül. Minden a helyén van, csak nagyon fel van tekerve a volume. Nagyothallóknak is.

- Gál Kékfrankos Rosé, Szigetcsép,  2011: az etalon. Illatos, de nem parfümös, rengeteggyümölcsös, de nem annyira, hogy eltelítsen, elképesztően jóivású bor. Kartonszámra.

-  Kovács Nimród Egri Rosé, Eger, 2011: olyan málnaszörpi, ami kiteszi, amije van, megrázza, aztán leüt vele. 13%vol alkohol, és még 7,5 g cukor(!), ráadásul a címkéje is flitteres: velejéig diszkórozé. Nem az én stílusom, de van az a lelkiállapot, nagyon is.

Voltak sillerek is, legközelebb azokról mesélek. 

*(egy erős testalkatú, 40-es hölgy vezette városi terepjáró rendszáma, ami örökre belémégett)

Megyeri Sára

0 Tovább

Borbelezés

Egy pár napos hír szerint dán tudósok egy olasz chardonnayt elemezve kutatták a borallergia okát, azaz azokat a borban lévő anyagokat, amelyekre világszerte mintegy félmilliárd ember érzékeny, és akik szénanáthás tüneteket produkálnak, ha bort isznak. El is tudtak különíteni 28 ún. glikoproteint, amelyek feltehetően felelősek lehetnek a prüszkölésért.  A kutatók remélik, ahogy ezzel segíthetnek olyan szőlőfajtákat nemesíteni és olyan borokat készíteni, amelyek nem okoznak majd allergiás tüneteket az arra érzékenyeknél. Igenám, de ezek a glikoproteinek egy része alapvetően kell a bor ízéhez, zamatához, viszont nem tudni, hogy pontosan melyek ezek a 28-ból,úgyhogy a kutatás még eltarthat egy darabig.

Ha valaki, hát én biztosan tűzzel-vassal hirdetem a borivást minden helyzetben, de azért ennek olvastán azért megakadt a torkomon a korty. Biztos, hogy a borallergiásoknak erőltetni kéne a borivást? Ha kivonunk a borból ezt-azt, attól még bor marad? Annyi jó dolog van a Földön, és ezek jelentős részében alkohol is van – nem érnék be inkább azokkal?

Tudom-tudom, még kész sincsen, és én már huhogok, meg különben is, mért sajnálom tőlük – de akkor is. Sokan kóstoltunk már alkoholmentes bort, amit nagy büszkén hozott valami jóakaró,hogy ezt aztán beteg, gyerek, beteggyerek is ihatja, de valljuk be férfiasan, mind hátborzongatóan rossz volt. Szerintem a beteggyerek igyon szőlőlevet, a bort pedig ne maceráljuk fölöslegesen – sőt,csak és kizárólag annyit nyúljunk hozzá,amennyit feltétlenül muszáj, aztán örüljünk neki, hogy élvezhetjük. Aki pedig nem élvezheti, az irigykedjen, de ne gyalázza meg.

Mit gondoltok, önző vagyok? A bor legyen mindenkié, tehát a borallergiásoké is vagy csak az igya,aki bírja?

Megyeri Sára

0 Tovább

Borok furcsa helyzetekre 2. – Borok búcsúzáshoz

Búcsúzáshoz minden körülmények között jól jön egy üveg bor - Ha már elköszönni nem jó, legalább a bor legyen az.  Ha túl szomorú az eset, működhet figyelemelterelőként- a bontás-töltés-kóstolás rituáléja átsegíthet a nehezén, de akkor is erősen ajánlott, ha esetleg túl feszélyezettek vagyunk, vagy ha egyszerűen unjuk a búcsúzkodást, de ezt nem  lenne illendő bevallani.  Mondjuk pályaudvari integetéshez nem ragaszkodnánk hozzá feltétlenül, de igazán súlyos esetben  tök mindegy, hogy mibe kapaszkodunk: borospalackba vagy vonatlépcsőbe, a büszkeségünknek úgyis annyi.

A közelmúlt két búcsúzkodós bora a véletlen borok kategóriájába tartozik: azért őket bontottuk ki, mert ők voltak kéznél.

Az elsőt egy rádió nem túl dicső végére nyitottuk: a Borjour eredetileg Késői Szüret néven futó rádióműsora több mint 5 évig szólt a radiocafén csütörtök esténként. Az adással nem volt semmi gond, imádtuk csinálni és rengetegen szerettek minket hallgatni vagy nálunk beszélni, de a rádió körül egyre rondább pletykák keringtek. Mígnem a vége az lett, hogy a radiocafé stábjának az értesítéstől számított 14 perce maradt elköszönni a hallgatóktól.
Hát erre a hírre naná, hogy inni kellett.
Hosszas válogatásra nem volt idő: a kamrában egy Maurus Rejtelem, régóta kívántam, de lelkiismereti okokból nem nyitottam ki (szülés, szoptatás, ilyesmik), úgyhogy gyorsan bedobtam a hűtőbe. Este az összes gyerek lefektetése után kitöltöttem egy pohárral és azt tudta, amit szerettem volna, hogy tudjon. Gazdag volt, de nem ült a nyakamra,(ld: „szép test”) elmulasztotta a gombócot a torkomból, nem pedig lemarta,(ld: „szép savak”), az újhordós érleléstől nekem mindig nosztalgikus hangulatom lesz - mármint valószínűleg a vaníliaillattól és persze csak akkor, ha nem lesz szálkás tőle a nyelvem -, ami rádiósiratáshoz épp passzol. A Rejtelemhez kell valami alkalom, hogy kinyissuk, mert nem az a locsolós fajta, de bármilyen alkalomhoz illik.

A másodikat egy lelépő jóbarát búcsúebédjén rendeltük. Az alkalom inkább édes, mint keserédes: a jóbarátnak jót hoz az életébe a külföldi munka, két év nem a világ és különben is, többet fogunk skype-on beszélni, mint eddig itthon személyesen, de mégis: nagyon messzire megy, nagyon sokáig nem látjuk, úgyhogy a „na csá!”-nak meg kell adni a módját. Hétköznap délben argentin steakhouse, vérző marhadarabok és persze malbec. A rendelés vicces: a barát próbált úgy csinálni, mintha nekünk is lenne beleszólásunk, ami persze röhögésbe fulladt. Ami pedig érkezett: Luigi Bosca Gala 1 Malbec Cuvée, amiben a malbecen túl petit verdot és tannat van (mind a három szőlőfajta, nem lóbetegség). A tannat hallatán előre készítettem az állkapcsomat a csócsálásra, de a bor meglepően gyümölcsös és könnyed volt– már amennyire telhet tőle. A steakeket elbírja a hátán, de mégsincs olyan benga teste, hogy inkább külön fogásnak érezzük. Ha egy kóbor hétköznap délben hirtelen dél-amerikai bort kell választanotok egy 3 centi vastag húsdarabhoz, ezt bátran ajánlom.

Megyeri Sára

Maurus Rejtelem, Mór, 2006. 2190 Ft  (monarchiaborok.hu)
Luigi Bosca Gala 1 Malbec Cuvée, Argentína,2007.  13900 Ft, (Pampas Argentin Steakhouse)

 

 

0 Tovább
«
123

borjour

blogavatar

Nem vagyunk egyformák. De van egy közös szenvedélyünk! Írunk róla. Többen, többféle szemszögből, más-más stílusban. Olvass belénk! Borjour Blog. Borokról. Egyszerűen. Neked.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek