borjour

Hát ha ilyen éve lesz a Borjournak, mint a pénteki évindító Klasszik volt, akkor kereshetünk egy jó kis EU-s pályázatot az automata beléptető rendszer kiépítésére. Csak nekem tűnt úgy, vagy tényleg ez volt a Borjourok történetének legütősebb és legnagyobb Klasszikusa?  Tökéletesen eltalált este volt ez, régi és új arcok, jókedvű kóstoló társaságok és egy igazán parádés borsor. Olyan mámoros kavalkád volt az egész.  Fruskás csábító fehérektől, vasmacsós vörösökön át az arisztokratikus fehérekig. Ráadásul a szakavatottabb kóstolni vágyók is örülhettek néhány remek iskolapéldának. Közben pedig valahogy hömpölygött az este, az alkohol/idő görbe nyílegyenest tartott a hypertérbre… legalábbis nekem. Így a nap vége kissé homályba vész, de azért igyekszem valamit visszaadni belőle. A borokra szerencsére még jól emlékszem.

Zenit szürkebarát házasítással indult az este az Anonym Pince (Etyek) nyitó tételével, aminél jobbat el se lehet képzelni egy könnyed ráhangolódáshoz. Így hát lett is belőle Egyből kettő.  Ez után külön kuriózum volt számomra a fehér Pinot-t kóstolni. A száraz, egyenes vonalú borok kedvelőinek a pincészet bármelyik borát érdemes volt kipróbálni.

A Borjourban az a jó, hogy nagy távolságokat tehetünk meg egy villanás alatt, így kettőt lépve rögtön a Mátrában találtam magam Babiczki Wine borokat kortyolgatva.  Lancelot hűen a nevéhez egy igazi lovag, így készségesen kóstoltatta az összes borát, azt hiszem ott kezdet a fent említett ominózus görbe komoly ívelésbe… Az Irsai Olivér illatával és simulós ízével nagyon komolyan elbűvölte a csajokat. Fiatal borászunk pedig tanulva a látottakból el is határozta hamar: ha fia lesz, csakis Olivér lehet. A Pinot Grigio is egész meggyőzőre sikerült, helyén volt benne minden, hozta az észak-olaszos karaktert és nem akart egy könnyű randibornál többnek látszani, olyan kerek egészben a helyén volt.

Az estém egyik kedvence a Gál Pincészet lett, egyszerűen sokkal megkapóbbak voltak a borok (Olaszrizling, Ezerjó, Cserszegi Fűszeres) mint amit egy ilyen területtől várnék. Illatos, zamatos, játékos, de mégis komolyan kell venni. Van bennük valami több. Persze aztán kiderült, hogy mészkő göbök bújnak meg az egyszerű talajban, úgyhogy várom jövőre azt a hordós rajnait…

A Szabó Pince Cirfandlija még szerencsére viszonylag korán került a kezembe, ritkán ihat itthon az ember ilyesmit. Sajnos a rajnai rizlingről lemaradtam. A száraz Furmint viszont a mandulás, hecsedlis naspolyával cukormentes, folyékony desszertnek is jó volt.

Szt. Benedek légyen áldott a száraz Hárslevelűjével. Ritkább stílusa a szőlőnek, kevésbé illatos, inkább súlyosabb fajta, szinte krémezi a poharat, nagyon szép egyensúlyban. Ásványos, gyümölcsös, furmintosan birses, diós – nagyon szép kihívás lenne egy fekete pohárban.  A Szent Tamás Furmint a színtiszta ásványos jegyek mellett fehérvirágos, mandulás, szinte picit marcipános jegyekkel hódít. Igazán komoly, érett bor. Megérdemli az est végi győzelmet. A Furmint és a Remete is meggyőző, külföldi kóstoló vendégünk már viszi is a névjegyet, mennének kóstolni hamar a pincébe.

Rohanok tovább, egyre nehezebb a helyzet, de épp marad még bennem erő tudatosan kóstolni a Dél Afrikai Chenin Blanc-t. Egyszerűen tökéletes, érezni benne azt a vulkanikus tufás remeket, amiért úgy odavagyok. Annyira jelen van ez a bor, vérré válnak a szép savai, és az alkohol is páratlanul illeszkedik a komplex összképbe. Közben mégis van benne valami játszi könnyedség. Szeretek nemet adni egy bornak: ő egy érett, gyönyörű, formás femina, boszorkányos bájjal. A vörösek is nagyon szépek a déltekéről, de a Chenin úgy elbűvölt, hogy másra alig emlékszem. A Shirazról meg jól lecsúsztam, azt mondták bánhatom...

Végül sikerül eljutnom a vörösekig is, a Bodor Pincészetnél kezdek, és kapok is néhány hamisítatlan Villányi tételt. A Merlot tetszik a legjobban, kellően lágy az állapotomhoz. A barna erdő talaj és a lösz hagyta eluralkodni a pirosbogyós jegyeket, de mégis van benne egy kis fás/fűszeres erő. A testéhez képest egész hosszan tart, baráti beszélgetések vidám kísérője. A Kékfrankos szintén nagyon tetszik, robosztusabb íz, az ánizsos jegyek mellett mézeskalács és fekete csoki illatok bújnak elő. Remek bor.

A Pastor Kadarka könnyed, hízelgő stílusával és a Frankos erejével igazán figyelemre méltó. Izgalmas, fiatal borok még, megkomolyodnak majd a palackban.

Már záróra felé közeledünk, a Prantner Borászatnál zárok, még épp jut valahonnan a Cuvéeből. Lenyűgöző bár még fiatal. Komplex ízvilág, alkotóelemeinek jellegzetes stílusát mind hozza, de hagyni kell még egy kis időt, hogy megmutassa magát.

Az eredményhirdetés nekem már a homályba vész, de érezni a levegőben, hogy ez egy remek este volt, egy fergeteges Borjour év méltó nyitánya. Innen már csak a hypertérugrás hajnali 4-es záróakkordjára emlékszem egy Budai szórakozóhelyről hazafelé a taxiban, talán táncoltunk is egy keveset. :-)

Az est Borászata a Szt. Benedek Pince és az est bora a Szt. tamás Furmint.
Második a Bodor Borászat Kékfrankosa.
Harmadik a Szent Benedek Birtok Furmintja.


Krasznai Zsófi


Cast in order of appearance:
Egyből kettő (zenit/szürkebarát házasítása – 2011); Anonym Pince (Etyek)
Szinkópa 2010 fehér pinot noir, Anonymus Pince (Etyek)
Mátrai Irsai Olivér 2010; Babiczki Wine (Mátra)
Mátrai Pinot Grigio 2010; Babiczki Wine (Mátra)
Olaszrizling 2011; Gál Szőlőbirtok és Pincészet (Szigetcsép)
Cirfandli 2011; Szabó Pince (Pécs)
Hárslevelű 2009, Szent Benedek Pincészet (Tokaj-hegyalja)
Furmint Szent Tamás dűlő 2008; Szent Benedek Pincészet (Tokaj-hegyalja)
Rudera Wines: The Tradisie 2009 (Chenin Blanc)
Merlot 2009; Bodor Borászat (Villány)
Kékfrankos 2009;Bodor Borászat (Villány)
Kadarka-Kékfrankos Siller 2011; Pastor Pince (Szekszárd)
Kékfrankos 2009; Pastor Pince (Szekszárd)
Cuveé 2009 (Cab. Sauv., Merlot, Kékrankos, Kadarka); Prattner Pince

A mozgólépcsőn állva ért a nagy felismerés. Miután már vagy a negyedik vállalhatatlan fehér bojtos-  piros sapkás figura suhant el velem szemben. Ma van ’A Télapó’. Amit totál elfelejtettem. Vazze.

Viszont sosincs késő ünnepelni. Most sem. Mondjuk egy sztaniol papírba kényszeríett, tejbevonós amorf csokimiki rituális lefejezésével és befalásával? Még mit nem! Inkább a már többször bevált módszerrel. Hát igen. Ivással!

Az egyszerű borkedvelő persze nem holmi borissza kocsmatöltelék! Fenét. Megválogatja mit és kivel. „Szomjasan lihegő krampuszok, csörömpölő ajándékok, szekszárdi borászok” – szólt a Mikulás napi Borjour invitálás. Na, ez lesz az. Úgy hogy irány a helyszín, az Impró – Kreatív töltőállomás! De mi is pontosan ez a hely? A 10 fős Momentán társulat törzshelye, ahol a várt nem várt, és a nem várt az elvárt... Mert hogy ők az interaktív improvizációs színház magyarországi meghonosítói (értsd: a Beugró előtt is volt élet...) Minden este úgy mennek fel a színpadra, hogy fogalmuk sincs, mit tesznek majd.  Aztán tesznek valamit. És ez elég vicces tud lenni. Most is az volt. Például amikor egy mezei mikulás sapka egy pillanat alatt vérgólyává változott... Szóval ezúttal sem okoztak csalódást speciális, boros témákkal tűzdelt rögtönzés sziporkáikkal.

A műsor közben folyamatosan kóstoltuk  a 3 meghívott szekszárdi pincészet borait.  Először az általam még nem ismert Pastor Pince könnyedebb tételei jöttek: egy friss kékfrankos rosé ropogós savakkal, és finom gyümölcsösséggel. Majd egy zamatos siller kadarkából, piros bogyós íz kortynyi vörösboros érzettel. A harmadik tételük a Medito egy 2008-as kékfrankos-cab.f-cab.sav cuvée, ami engem leginkább az egyik szomszédomra emlékeztetett: illedelmesen köszön reggel, de azért az se lepne meg, ha egyszer rám vágná a liftajtót... Szikár, hűvös, távolság tartó bor. Idővel lágyulhat (ellentétben a szomszédommal...) Juhász Tibor a pincészet borásza szimpatikus volt, legközelebb biztosan teszek még egy próbát a boraival.

Mint megtudtuk, a borászkodással foglalkozó Vesztergombi családról már az 1700-as évekből fellelhető írásos emlék, napjainkban is családi vállalkozásként definiálják magukat. Bevallom, a pincészetet az estén (és úgy egyébként is) képviselő Vesztergombi Csabával kapcsolatban  elfogult vagyok: ennek elsődleges oka az egyik kedvenc vörösem, az általuk készített, és most is a borsorban szereplő Turul cuvée. 60% Cab.F-40% Merlot, kishordós érlelés, mély szín, intenzív illat, nem bántó tanninok, telt ízvilág. Eddig mindíg. Most viszont valahogy nem találtunk egymásra. Hogy én nem voltam jó formában, vagy a bor, nehezen tudnám megmondani... De gyaníthatóan inkább az előbbi, mert a többi 2 tétele sem fogott meg igazán, pedig a Csaba cuvée a borászat kvázi zászlós bora. Az viszont biztos, hogy túl sokszor szerzett már örömöt korábban a Turul ahhoz, hogy ennyi miatt csak úgy leírjam. Szóval Turul Forever! De legalább is next time:-)

A végére hagytam az Eszterbauer Borászatot, pedig igazából velük kellett volna kezdenem. Esetükben ugyanis egészen különleges módon ötvöződik a hagyományok szigorú őrzése és a kreatívitás. Elég csak a boraik cimkéjére pillantani: az Eszterbauer család 10. generációjának számító János és borász társa Pálinkás Laci (nomen est omen...) az ősök tisztelete jeléül a múlt századi szekszárdi paraszt-polgári világának megtestesítőit, saját nagyszüleiket és dédszüleiket jelenítik meg borcímkéiken. Így például a klasszikus Bordeauxi házasítású Mesterünk cuvée-vel a nagypapára emlékeznek, de emléket állítanak a nagypapa napszámosának (!) is: „ A mindig borostás arcú, ápolatlan külsejű, kaszától, kapától, és nyári forróságtól meggyötört napszámos, kit gyerek fejjel – helytelenül –lenéztem. Most elégtételül a legszebb borunk címkéjén álljon számára emlékezés és verejtékes munkájáért elismerés...” volt olvasható a 2008-as Cab.Sav címkéjén, amelynek a Tivald nevet adták. Számomra az este legszebb bora végül a Tüke Bikavérük lett, testes, karakteres, és nem ráspolyozta szét a torkom a tanninja. Szexi, ahogy Szekszárdon az ilyen bort hívják. Mert ha megissza az ember, a saját feleségét is megkívánja tőle...

Na, tényleg soha rosszabb Télapót. Asszem legközelebb is kihagyom a cipőfényesítést, és inkább a bort öntő krampuszokra bízom magam. Még ha szomjasan lihegnek is...

Szóval jövőre veletek ugyanígy, ugyanott. Vagy bárhol. De leginkább mindenhol.

Mikola Tamás

Az est szereplői:

Pastor Pincészet:
Rosé 2011
Kadarka Siller 2011
Medito Cuvée 2009

Vesztergombi Csaba:
Cabernet Sauvignon 2008
Turul Cuvée 2007
Csaba Cuvée 2007

Eszterbauer Borászat:
Tüke Bikavér 2009
Mesterünk Cabernet Franc-Merlot Cuvée 2009
Tivald Cabernet Sauvignon 2009

The Wonderingchef (www.thewonderingchef.wordpress.com)
Pisztácia Blog (www.pisztacia.blog.hu)

Egy pár napos hír szerint dán tudósok egy olasz chardonnayt elemezve kutatták a borallergia okát, azaz azokat a borban lévő anyagokat, amelyekre világszerte mintegy félmilliárd ember érzékeny, és akik szénanáthás tüneteket produkálnak, ha bort isznak. El is tudtak különíteni 28 ún. glikoproteint, amelyek feltehetően felelősek lehetnek a prüszkölésért.  A kutatók remélik, ahogy ezzel segíthetnek olyan szőlőfajtákat nemesíteni és olyan borokat készíteni, amelyek nem okoznak majd allergiás tüneteket az arra érzékenyeknél. Igenám, de ezek a glikoproteinek egy része alapvetően kell a bor ízéhez, zamatához, viszont nem tudni, hogy pontosan melyek ezek a 28-ból,úgyhogy a kutatás még eltarthat egy darabig.

Ha valaki, hát én biztosan tűzzel-vassal hirdetem a borivást minden helyzetben, de azért ennek olvastán azért megakadt a torkomon a korty. Biztos, hogy a borallergiásoknak erőltetni kéne a borivást? Ha kivonunk a borból ezt-azt, attól még bor marad? Annyi jó dolog van a Földön, és ezek jelentős részében alkohol is van – nem érnék be inkább azokkal?

Tudom-tudom, még kész sincsen, és én már huhogok, meg különben is, mért sajnálom tőlük – de akkor is. Sokan kóstoltunk már alkoholmentes bort, amit nagy büszkén hozott valami jóakaró,hogy ezt aztán beteg, gyerek, beteggyerek is ihatja, de valljuk be férfiasan, mind hátborzongatóan rossz volt. Szerintem a beteggyerek igyon szőlőlevet, a bort pedig ne maceráljuk fölöslegesen – sőt,csak és kizárólag annyit nyúljunk hozzá,amennyit feltétlenül muszáj, aztán örüljünk neki, hogy élvezhetjük. Aki pedig nem élvezheti, az irigykedjen, de ne gyalázza meg.

Mit gondoltok, önző vagyok? A bor legyen mindenkié, tehát a borallergiásoké is vagy csak az igya,aki bírja?

Megyeri Sára

Búcsúzáshoz minden körülmények között jól jön egy üveg bor - Ha már elköszönni nem jó, legalább a bor legyen az.  Ha túl szomorú az eset, működhet figyelemelterelőként- a bontás-töltés-kóstolás rituáléja átsegíthet a nehezén, de akkor is erősen ajánlott, ha esetleg túl feszélyezettek vagyunk, vagy ha egyszerűen unjuk a búcsúzkodást, de ezt nem  lenne illendő bevallani.  Mondjuk pályaudvari integetéshez nem ragaszkodnánk hozzá feltétlenül, de igazán súlyos esetben  tök mindegy, hogy mibe kapaszkodunk: borospalackba vagy vonatlépcsőbe, a büszkeségünknek úgyis annyi.

A közelmúlt két búcsúzkodós bora a véletlen borok kategóriájába tartozik: azért őket bontottuk ki, mert ők voltak kéznél.

Az elsőt egy rádió nem túl dicső végére nyitottuk: a Borjour eredetileg Késői Szüret néven futó rádióműsora több mint 5 évig szólt a radiocafén csütörtök esténként. Az adással nem volt semmi gond, imádtuk csinálni és rengetegen szerettek minket hallgatni vagy nálunk beszélni, de a rádió körül egyre rondább pletykák keringtek. Mígnem a vége az lett, hogy a radiocafé stábjának az értesítéstől számított 14 perce maradt elköszönni a hallgatóktól.
Hát erre a hírre naná, hogy inni kellett.
Hosszas válogatásra nem volt idő: a kamrában egy Maurus Rejtelem, régóta kívántam, de lelkiismereti okokból nem nyitottam ki (szülés, szoptatás, ilyesmik), úgyhogy gyorsan bedobtam a hűtőbe. Este az összes gyerek lefektetése után kitöltöttem egy pohárral és azt tudta, amit szerettem volna, hogy tudjon. Gazdag volt, de nem ült a nyakamra,(ld: „szép test”) elmulasztotta a gombócot a torkomból, nem pedig lemarta,(ld: „szép savak”), az újhordós érleléstől nekem mindig nosztalgikus hangulatom lesz - mármint valószínűleg a vaníliaillattól és persze csak akkor, ha nem lesz szálkás tőle a nyelvem -, ami rádiósiratáshoz épp passzol. A Rejtelemhez kell valami alkalom, hogy kinyissuk, mert nem az a locsolós fajta, de bármilyen alkalomhoz illik.

A másodikat egy lelépő jóbarát búcsúebédjén rendeltük. Az alkalom inkább édes, mint keserédes: a jóbarátnak jót hoz az életébe a külföldi munka, két év nem a világ és különben is, többet fogunk skype-on beszélni, mint eddig itthon személyesen, de mégis: nagyon messzire megy, nagyon sokáig nem látjuk, úgyhogy a „na csá!”-nak meg kell adni a módját. Hétköznap délben argentin steakhouse, vérző marhadarabok és persze malbec. A rendelés vicces: a barát próbált úgy csinálni, mintha nekünk is lenne beleszólásunk, ami persze röhögésbe fulladt. Ami pedig érkezett: Luigi Bosca Gala 1 Malbec Cuvée, amiben a malbecen túl petit verdot és tannat van (mind a három szőlőfajta, nem lóbetegség). A tannat hallatán előre készítettem az állkapcsomat a csócsálásra, de a bor meglepően gyümölcsös és könnyed volt– már amennyire telhet tőle. A steakeket elbírja a hátán, de mégsincs olyan benga teste, hogy inkább külön fogásnak érezzük. Ha egy kóbor hétköznap délben hirtelen dél-amerikai bort kell választanotok egy 3 centi vastag húsdarabhoz, ezt bátran ajánlom.

Megyeri Sára

Maurus Rejtelem, Mór, 2006. 2190 Ft  (monarchiaborok.hu)
Luigi Bosca Gala 1 Malbec Cuvée, Argentína,2007.  13900 Ft, (Pampas Argentin Steakhouse)

Most negyedik alkalommal járok Koppenhágában, az itt élő húgomat, Zsuzsit jöttünk látogatni. Nem csak látogatni, ünnepelni, hiszen befejezte a Dán Műszaki Egyetemet és szuper állást szerzett… Hát ez elég indok, hogy négy napig gasztro túrával jutalmazzuk Őt és magunkat! A ferihegyi reptéren (Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) kötelező a vásárlás, listával érkezünk: Unicum, pálinka, Pick szalámi…

Egy könnyű ebéddel kezdtük a napot egy tündéri kis bisztróban (Bliss Restaurant, Kompagnistraede 2.), ahol mit ajánlanak? A dánok nemzeti eledelét, Smørrebrød-ot, azaz a vajas kenyeret. Ezen először mosolygok, aztán egy “dán tálat” kérek, amin ragaszkodok, hogy legyen az említett vajas kenyérből is. Májfelfújt, helyi túróval töltött kapros lazac falatka, ecetes hagymás ruszli, sajtok, friss saláta tormás öntettel és a vajas kenyér. Az ízek harmonizáltak, a kenyér friss és ropogós, a vaj krémes és bársonyos, jó választás volt. Álmosság ellen legjobb a friss levegő, így egy kis séta és egy jó kávé mellett döntöttünk. Zsuzsi meglepetése egy jazz koncerttel egybekötött hajókirándulás volt… napsütés, vidám jazz, igazán szuper vasárnap délutáni program!

Vacsorázni Christianiaba mentünk… egy nagy kapu jelzi, hogy “külön” világba érkeztünk, ez egy igazi hippy negyed. Nagy vas hordókban ég a tűz, falfirkák, távolból morajló zene, sötét árnyak, picit félelmetes… egy hatalmas raszta hajkoronával rendelkező hölgy segít bennünket útba és megmutatja, hogy már itt is az étterem, ahova foglalásunk volt (Spiseloppen, Christiania). Modern festmények a falon, kényelmes fa székek és asztalok, sok-sok gyertya… elsőre szimpatikus a hely. Napi étlap van, minden nap friss alapanyagokból főznek: egy féle leves, négy féle hús, hal, vegetáriánus étel, saláták és desszert, kitűnő borlappal. Hatan vagyunk, mindenki húsra vágyik, így végig is esszük a sort: bárány kotlett, rákkal töltött kakas mell, szarvas filé, marha steak “kenyér ágyon”. Életem legjobb steak-jét itt ettem! A vacsorához 2008-as argentin Pinot Noir-t, 2007-es dél-afrikai Shirazt kortyoltunk.

A másnapi ebédet a belváros egy eldugott, turistáktól mentes kis utcájában található dán kocsmában (Café Halvvejen, Krystalgade 11.) fogyasztottuk el. A tulajdonos maga a felszolgáló, elmesélte, hogy 30 évvel ezelőtt nyitotta ezt a kis helyet, ahol öt asztalnál maximum 20 ember tud helyet foglalni – minden nap ebédet és vacsorát kínálnak, helyi sörök kíséretében. Igazi családi vállalkozás, Anyuka a konyhában, a lányuk pedig este tartja a frontot az üzletben a vendégek között. Dán szendvicseket választottunk és hogy jobban csússzon, házi sört kértünk mellé.

A vacsora helyszínéül egy hajó étteremet (Restaurant Viva, Langebrogade Kaj 570) választottunk -Dining Guide ajánlások a bejárati ajtón – letisztult, minimalista stílus. A pincér nagyon kedvesen tudtunkra adta, hogy az étlap egy része nem elérhető – nagy kerek szemekkel kérdeztük, hogy akkor mi van? Egy galamb, egy hal, nagyon sok rák és szarvas. Hmmm, érdekes! Talán ekkor kellett volna felállni, de most kezdtünk csak kíváncsiak lenni. A borlap is bonyodalmakat okozott, végül egy 2009-es francia Viognier, majd egy 2008-as kaliforniai Pinot Noir került asztalunkra. Az asztalon friss kalács és dán vaj, igazi kalóriabomba, de nem lehet nem megkóstolni. Minden parányi és nagyon ízletes, végül nem bántuk meg, hogy betértünk.

Kedden az újonnan nyílt Bock Bisztróban (igen-igen, Bock Bisztró nyílt Koppenhágában!) terveztünk ebédelni, de ez pont szünnap az étteremben, így most elmaradt a látogatás. Nem baj, ez jó indok a koppenhágai visszatérésre! Végül Christianiában ebédeltünk (Café Oven Vande, Overgaden Ovenvandet 44.): frissen facsart narancslé, saláta, tejes kávé, ez a napos oldal. Lassan készülődnünk kell a délutáni diplomaosztó ünnepségre...

Vacsorázni “A Pici Patika” (Det lille Apotek) nevű helyre mentünk. A legtöbb blog és fórum ezt az éttermet ajánlja a Koppenhágába látogatóknak – és nem csak turistáknak. A személyzet udvarias, de lassú és meglepő módon nincsenek tisztában az étlap tartalmával. A borlap korrekt, igényesen válogatott gyűjtemény, mégis más évjáratot kapunk a rendelt borból… Francia borokat ittunk, Chablis-t az előételhez (rákkoktél), majd vöröset a lávakövön sült marha steakhez (az étlapon: stone beef). A tűzforró lávakövön mindenki maga sütögeti vacsoráját, én picit véresen rózsaszínre sütve szeretem…

A gasztro túránkat Crémant-tal és Cava-val, sok nevetéssel és családi sztorikkal koronáztuk meg! Mesés pár nap volt, vigyázz Koppenhága, visszajövünk!

Csetvei Krisztina

A kóstolt borok:

Saurus, Pinot Noir, Patagonia, Argentína, 2008, 255 dkk

Domaine Jean Collet, Chablis, France, 2009, 295 dkk

Heartland, Stickleback reserve, South Australia, 2009, 295 dkk

La Forge Estate, Viognier reserve, France, 2009, 325 dkk

Hahn, Pinot Noir, Monterey, USA, 2008, 360 dkk

Chateau Le Croix Bonnelle, Saint-Emilion Grand Cru, France, 2006, 365 dkk

Stony Brook, Shiraz, South Africa, 2007, 375 dkk