Május közepén kirepültünk 6 napra Londonba, hogy meglátogassuk az évente egyszer megrendezésre kerülő Wine Fair-t, ami az egyik legnagyobb nemzetközi borfórum. Csak azért nem mondom, hogy fesztivál, mert előzetes szakmai regisztrációval biztos a bejutás, vagyis a 'nép' ki van zárva. Ennek jótékony hatása, hogy ellentétben a VinItaly-val (ami egy hasonló, de nyitott rendezvény Olaszországban), nincs lökdösődés, és a pultokon nem csak az un. 'supermarket line', vagyis alapborok kóstólhatók, hanem a teljes sor, - beleértve a 'zászlós' borokat is.
Érkezésünkkor, ezen a nagyszerű, errefelé ritka napos május 16-i hétfő délelőtt mégsem erre vettük az irányt, vagyis nem a London külvárosában lévő, metróval és vonattal jól elérhető Excel kiállító központba, mely többek között a Wine fair-nek is helyet adott, hanem tudatos huncutsággal egy kanyarral bevetettük magunkat a Borough Market forgatagába (metróval a London Bridge station). Ugyanis itt bújt meg az először megrendezésre kerülő, 'the crazy french woman' (Isabelle Legeron MW) által életre hívott Natural Wine Fair. Vele, mármint Isabellel már kishazánkban is találkozhattunk. Megnyerő közvetlensége azon MV-k sorát erősíti, akikre szívesen emlékszünk.
Ő fogadott bennünket a bejáratban, széles mosollyal, kérdésekkel... megismert. (ilyenkor az ember elfelejti azt a piti bosszúságot, hogy egy magyar MV jelölt esetenként elfelejt visszaköszönni)
A hely, a rendezvény kevésbé ismertségére jellemző, hogy itt egy magyarral sem találkoztunk, ill. 1-el igen, de ő kint él...
Ide nem kellett jól vasalt öltöny, nyakkendő, a szám szerint 114 borász a piaci kofák kopott asztalainál lezser, túrázos jellegű öltözetben kínálta portékáját. Na de milyet!!!
Tibor barátommal azt már többek között korábban Cerea-ban (Italy) szerzett, tapasztalatunkból tudtuk, hogy ha biodinamikus borokat tudunk kóstolni, akkor annak érdemes prioritást adni,... de mennyire!!! Most végleges megerősítést kaptunk.
A helyszín gyors felmérése után belevágtunk az élvezetekbe, és languedoc-i (Dél-Franciao.) borokkal kezdtünk. Fehérekkel, ahogy illik, s már az első 3-4 asztalnál majdnem letérdeltünk! Nem volt ez később másképp a vörösöknél sem...
...és ez nem csak rám volt igaz, aki amúgy sem egy minden bort dicsérő típus 'hírében áll', hanem Tibire is, aki Borakadémiás tanári háttere, kérlelhetetlen minőség elvárása és szigora miatt ritkán részesíti maradéktalan elismerésben a borokat.
Az ő társasága számomra mindig kettős. Egyrészt örülsz annak, hogy nem egy lelkes, de ismeretekkel szűken elengedett baráttal indulsz felfedező útra, ahol mindig te mondod a tutit, másrészt sosem könnyű akceptálnod egy magadénál szélesebb és mélyebb borismeretű társat (egész napokra), akitől szinte kitüntetés feléd a ritkán elhangzó dicsérő szó, vagy egy elismerő pillantás, hogy azért te sem vagy teljesen hülye a tételek elemzésében...
Szóval a borok,... olyan volt, mintha a Top 100-as listát kóstoltuk volna, pedig csak asztalról-asztalra, termelőtől-termelőre sétáltunk. És mitől volt elájulva ez a két 'kekec' hazánkfia?
A borok szerkezetétől, az egyensúlytól, az alkoholhangsúly nélküli érettségtől, a tobzódó és széles spektrumú aromáktól (illatban/ízben), a hosszú gyümölcsös utóíztől. Attól, hogy olyan ízintenzitásúak voltak, hogy szinte robbantak a szájban! Ezek a borok sok hazaival ellentétbe úgy voltak nagyok, hogy vastagságuk, teltségük ellenére sem voltak nehézkessek, könnyedén és jól esően tudnak lecsúszni a 3., vagy a 4. pohárral is!
No bakelit, no égetett gumi, no 'döglött' gyümölcsök az ízben, no hozzáadott taninpor...
De érdekes, estére, 110-120 tétel kóstolása után sem lettek feketék a fogaink!
By the way, alkohol... Dél-Franciaország poziciója Split és Dubrovnik közötti földrajzi magasságnak felel meg, hogy 'hazai' példával érzékeltessem azt, amikor a hazai borászok a 'déli' fekvés okozta magas alkoholra panaszkodnak. Lehet, hogy ausztrál, Dél-Afrikai, kaliforniai tanulmány utak helyett a magyar borász társadalomnak érdemes lenne körülnézni pl. Languedoc-ban, vagy Roussillon-ban, hátha mást lehetne tanulni ezektől a francia borászoktól, mint az újvilágban... Arról nem beszélve, hogy az európai birtok méretek, birtok szerkezetek is sokkal közelebb állnak a hazaihoz.
A második napot is itt töltöttük, hova is mentünk volna?!!!
A teljes képhez hozzá tartozik, hogy találkoztunk közepes, és/vagy nyers tételekkel is, de a tisztasággal sosem volt baj!
A rendezvény szervezettségéről, praktikusságáról annyit, hogy az ingyen kézbeadott katalógusban az oldalszám megegyezett az asztalszámmal, az a borász számával is, és ebben a sorrendben voltak az asztalok is elhelyezve. Így nem kellett össze-vissza lapozgatni, de jó volt! Az is a kényelmet szolgálta, hogy minden asztalon méretes kiöntőt helyeztek el.
Kik voltak a kiállítók? Nézzük csak,... úgy 5 országból: franciák, olaszok, spanyolok, portugálok és egy ausztrál. A borászok kb. 70%-át a franciák adták itt Londonban, jól érzékeltetve, hogy a szemléletben, a biodinamikus termesztés területén ők járnak legmesszebb. Ezen belül Languedoc-Roussillon, Rhone, Provence, Alsace, Loire, Burgundy-Beaujolais, Jura-Savoie régiók voltak önálló kiállítok. Talán nem hagytam ki senkit sem.
Igen, nem véletlenül maradt ki a hosszú felsorolásból Bordeaux,... nem volt! Beugrott a Római Birodalom tündöklésének utolsó évtizede.
A hangulat kifogástalan, családias, nyitott, érdeklődő, mosolygós, természetes, mentes minden manirtól, marketingtől, milliós költségű stand építéstől,... itt a termék adja el magát!
Néhány nagyon emlékezetes pince: Chateau du Jonc Blanc
Mas bruguiére
Mas Foulaquire
Domaine Alain Chabanon
Domaine Ferrer-Ribiére
Domaine Matassa
Domaines Le Roc des Anges
Domain Gramenon
Ide jövőre is kiugrunk, s bízom benne, hogy már néhány magyarral is megtudjuk osztani majd ezt a szinte hihetetlen élményt ott helyben, mert nincs jobb, mint közösen örömködni!
Wágner Attila
Utolsó kommentek